Vargha Tamás (Budapest, 1890. febr. 25. – *Budapest, 1968. jan. 1.) ref. lelkész. Budapesten végzett a gimnáziumi osztályokból ötöt a református, hármat a II. ker. kir. katolikus gimnáziumban. A teológiát 1907-től 1911-ig szintén Budapesten hallgatta. Miután külföldön is járt, Budapesten →káplánkodott, míg 1915 őszén Kun-szentmiklósra ment papnak. 1936-ban tanácsbíróvá választotta a →dunamelléki egyházkerület. 1946-tól 1952-ig esperese volt a →solti egyházmegyének – Művei: Krisztus szeretete (Hat elmélkedés). (Budapest. 1915.) Bélyegek (Három elmélkedés). (Uo. 1915.) Az evangélium középpontja (Három elmélkedés). (Uo. 1915.) Háború. (Uo. 1915.) Három kérdés. (Uo. év n.) Kalauz a Biblia olvasásához (ford.). (Uo. 1916.) Rabaut, a puszták prédikátora (ford.). (Uo. 1920.) A ref. keresztyénség és a szentírás. (Uo. 1925.) Krisztus Urunk hegyi beszéde. (Uo. 1935.) – Unokája →Szász Károly püspöknek, fia Vargha Gyuláné →Szász Pólának, sógora br. →Podmaniczky Pálnak.