Utyeszenovics György (Karnicic [Horvátország] 1482. – Alvinc, 1551. dec. 17.) (anyjáról Martinuzzi, közönségesen Fráter György = György róm. kat. érsek. 1520 körül a pálos rendbe lépett s 1528-tól Szapolyai János király körében élt. Ez 1534-ben nagyváradi püspökké, a halála közeledtével fia, →János Zsigmond gyámjává nevezte ki. Erdélynek és a hozzátartozó részeknek ettől fogva nagyhatalmú kormányzója volt, míg mind már esztergomi érseket és bíbornokot Castaldo és Pallavicini császári vezérek meggyilkoltatták. – A reformációnak nagy ellensége és heves üldözője volt. →Szegedi Kis Istvánt megkínoztatta, Tasnádról elűzette, könyveitől megfosztotta, a protestáns Battyhyány Orbánt sírjából kiásatta s holttestét trágyába temettette, →Honterust országgyűlés elé idéztette és szigorú eljárást tanácsolt ellene a királynénak, az 1545-i debreceni országgyűlésen kimondatta, hogy a lutheránusok nem tűretnek meg stb. Később azonban a politikai viszonyok nyomása alatt fékeznie kellett gyűlöletét, ami természetesen előnyös volt a protestantizmus terjedésére.

Irodalom: Horváth Mihály: U. Fráter György élete (1872.), Barabás Sámuel: Fráter György (1885.), Krenner Miklós: Fráter György élete (1926.).