Turóczy Zoltán (Arnót, 1893. okt. 23. – *Győr, 1971. nov. 22.) ev. püspök. A gimnáziumot Rozsnyón 1911-ben, a teológiát Pozsonyban 1915-ben végezte. Miután Komáromban és Ózdon →káplánkodott, 1917-től Arnóton, 1923-tól Ózdon, 1927-től Győrött lelkészkedett. 1939-ben Nyíregyházára hívták meg s még ez évben püspöke lett a →tiszai egyházkerületnek. 1948-ban a →dunántúli kerület választotta püspökéül s ekkor Győrbe ment lelkésznek. 1952-ben püspöki állásáról nyugalomba lépett, míg 1957-ben rövid ideig újra vitte a püspöki tisztet az →északi kerületben. – Főtitkára volt az →Országos Ev. Lelkészegyesületnek. – Munkái: Ev. öntudat (Konfirmációi tankönyv). (Ózd, 1925.) (III. kiad. 1926.) „Én azonban és az én házamnépe az Úrnak szolgálunk.” (Győr, 1930.) (III. kiad. 1937.) Írne. (Uo. 1933.) A finnek egyházi élete. (Uo. 1933.) Korunk és a misszió. (Uo. 1934.) A szekták keletkezésének okai. (Szentgotthárd, 1934.) Die Frage der ungarländischen ev.-lutherischen Diaspora. (Tallin, 1936. és Győr, 1936.) Oldott kéve Isten szérűjén. (Uo. 1936.) „És hívják nevét csodálatosnak.” (Uo. 1937.) „Én a prófétákra támadok.” (Uo. 1938.) – Unokája →Czékus Istvánnak, dédunokája →Bauhofer János Györgynek.