Trsztyenszky Gyula (Ostffyasszonyfa, 1834. jan. 28. – ?Nagygeresd, 1884. júl. 7.) ev. lelkész. Tanult otthon és 1846-tól Sopronban, de a szabadságharc miatt két évet ismét magánúton végzett, míg 1850-ben visszatért Sopronba. Miután 1853 őszétől a bécsi prot. teol. fakultásnak volt hallgatója, 1855-ben nemesdömölki →káplán, 1857 májusában bőnyi, 1859-ben szendi lelkész lett. A →fejér-komáromi egyházmegye 1860-ban →esperesévé választotta, de ezt a hivatalt csak 1861-ig viselte, mivel akkor Nagygeresdre ment lelkésznek. Az →alsósoproni esperességben aztán 1863-tól szintén viselt esperesi tisztet 1876-ig, midőn erről lemondott, de ugyanabban az évben aljegyzőséget vállalt a →dunántúli kerületben. – Dolgozatai a P. E. I. L.-ben, a Margócsy-féle vállalatokban, az →Egyházi Reformban, és külön füzetekben jelentek meg. Ez utóbbiak: Az evangéliumi egyház sarkkövei (Templomavatási prédikáció). (Sopron, 1863.) Nincsen itt (Húsvéti prédikáció). (Uo. 1868.) Az iskola lépcsője (Prédikáció iskolamegnyitáskor). (Uo. 1868.) Beszéd Mesterházy István honvédezredes emlékszobrának felállításakor. (Uo. 1871.) Az orgona hangja (Prédikáció orgona beállításakor). (Uo. 1874.) Egy erőtlen lelkész. (Uo. 1878.) Oltsátok a tüzet! (Tűzoltó egylet alakulásakor). (Uo. 1879.) Mi szünteti meg a vészt? (Prédikáció tűzvész után.). (Uo. 1880.) Egy beszélő kő (Prédikáció →Haubner Máté emléktáblája felállításakor). (Uo. 1881.) – továbbá →Pálfy József (1869.), Káldy Józsefné Chernel Cecília (1873.), br. Radó Gedeon (1876.) felett tartott s „Az igaz ember” (1874.) c. temetési beszédei.
|