Trusius Jób (Rózsahegy, 1622. k. – ?, ?) ev. lelkész. Hazai tanulását Besztercebányán fejezte be 1643-ban, amikor külföldre ment s előbb Danzigban, utóbb Königsbergben gyarapította ismereteit. Hazájába 1649-ben vagy azután visszatérve, Besztercebányán →conrector, majd Korponán →rektor, 1662-re Zólyomban másodpap lett. Innen 1674-ben Pozsonyba idéztetvén a →delegatum judicium elé, kivándorlásra kötelezte magát, s először Briegben, később Boroszlóban tartózkodott. 1687-ben még élt. – Művei: Positiones miscellaneae. (Lőcse, 1643.) Pyxis symbolica… (Danzig, 1649.) Schediasmata, sive: Lusus poetico-extemporanei… (Lőcse, 1662.) Miscellaneorum biblicorum libri primi (Versben). (Hamburg, 1676.) Breve ethicae Weissianae… opusculum (Versben). (Königsberg, 1678.) Triga centurias variorum epigrammatum circumvehens… (Lipcse, 1683.) Statua in perennem mnemosynen virorum ex Hungaria… exulantium et intra LXXIII ad LXXXVI inclusive sedecimi aerae christianae seculi vitam… morte commutantium… (Lipcse, 1687.) – Üdvözlő verset írt a boroszlói papsághoz (1674.), →Sinapius Jánoshoz (1675.), Murgasch Jánoshoz (1676.), →Zabler Jakabhoz (1677.) és gyászverset a Czember Zsuzsánna halálára (1681.). 1687-i művét és 1681-i gyászversét közli →Szimonidesz Lajos „Magyar vértanúk nyomában” (1944.) c. munkájában.