Tóth Mihály (Debrecen, 1807. szept. 15. – Debrecen, 1879. dec. 28.) ref. tanár. Debrecenben 1830-ban tanulmányait befejezve, két évig →köztanítóságot viselt, miután pedig félévig német szón volt Késmárkon, →contrascribai, 1834 tavaszától pedig →seniori tisztet viselt. 1834 őszén külföldre indult s egy ideig Bécsben, 1835 tavaszától Berlinben gyarapította ismereteit. Még ez évben visszatért s nevelősködött míg 1836 tavaszán lelkész s egyúttal →teol. tanár lett Losoncon. 1857-től a gyakorlati teológia tanára volt a debreceni akadémián. – Másfajta munkái is vannak, de főleg az egyházi irodalmat művelte. – Ily irányú művei: A könyvsajtó feltalálásának befolyása a reformációra („A nógrádi ev. esperességi… ünnepély” I. kötetében). (Pest, 1844.) A kegyeletekről (Ugyanannak, II. kötetében). (Uo. 1845.) Hogyan készíti az idő lelke a jelen nemzedéket közelíteni egymáshoz a Krisztusban? (Prédikáció). (Uo. 1845.) Gyászemlék József főherceg végtiszteletén. (Uo. 1847.) Ünnepi és vasárnapi beszédek. (Uo. 1851.) A szentírás mint Isten kijelentett igéje (Egyházi Könyvtár. 1858.). A magyar prot. egyházszónoklat történelme (I. k.). (Debrecen, 1864.) Egyházszónoklattan. (Uo. 1866.) (II. jav. kiad. Uo. 1878.) Emlékbeszéd a helvét hitvallás háromszázados évfordulati napján. (Uo. 1867.) Az egyházszertartástan alapvonalai. (Uo. 1873.) A →Török és →Székács által kiadott „Egyházi beszédek” között neki is van dolgozata. Önéletrajzát a →Czelder Figyelője (1880.) közölte.