Tóth József (Debrecen, 1864. nov. 17. – Kőrösladány, 1934. jún. 2.) ref. lelkész. Debrecznben tanult, 1884-ben végezve a gimnáziumot, 1888-ban a teológiát. Miután 1890 elejéig →köztanító, majd egy évig Kisújszálláson ideiglenes tanár, azután Székelyhidon, később Bihardiószegen →káplán, 1892-től Nagyváradon hitoktató volt, 1898-ban lelkészi állást foglalt el Körösladányban. – 1927-től zsinati póttagságot is viselt. – Művei: „Te vagy az az ember” (Böjti prédikáció). (Nagyvárad, 1893.) (II. kiad. uo. 1893.) Gileád balzsama (Imakönyv magánhasználatra). (Uo. 1897.) Keresztelési beszéd a gyomai templom százados emlékünnepén (Másokkal együtt). (Mezőtur, 1914.) Erős várunk nékünk az Isten (Emlékfüzet a reformáció 400 éves jubileumára, Szeghalmi Gyulával). (Uo. 1917.) „Unalom óráiban” c. alatt vallásos irányú elbeszéléseket írt, „Ébresztő” c. alatt pedig vallásos néplapot szerkesztett.