Tornai Pap István (?, 1602. ápr. 10. – ?, ?) ref. püspök, az előbbinek bátyja. Tanult Sárospatakon, hol 1623-ban →subscribált. Onnan →rektornak ment Olaszliszkára, majd külföldre is ellátogatván, 1629. aug. 21-én Leidenben lépett az egyetemi hallgatók sorába. 1632 végére jött vissza, s 1633 elejétől rektor volt Debrecenben, míg 1635 elején lelkész lett Hajdúböszörményben, 1641-ben Debrecenben. A →debreceni egyházmegye 1652 tavaszán →esperesnek, a →tiszántúli egyházkerület 1657 tavaszán püspöknek választotta. 1659 nyarától Debrecenben nem marasztatván lelkésznek, hely nélkül volt 1661 tavaszáig, amikor püspöki állását odahagyva, Tarcalra távozott →elsőpapnak. Pár évig, valószínűleg 1665-ig élhetett még. – Művei: De peccato actuali. (Leiden, 1630.) De statu exaltationis Christi. (Uo. 1631.) – Előszót és üdvözlő verset írt Wollebius munkájának 1634-i debreceni kiadása mellé. Ugyancsak üdvözlő verset írt →Laskai Matkó Jánoshoz (1630.). Kéziratban maradtak a következő művei: Quaestio, an propter desertionem fieri possit divortium? – Oratio pro pace publica (1658.).