Teutsch András (Segesvár, 1669. – Nagyszeben, 1730. aug. 18.) ev. vallású főhivatalnok. Segesvárt tanult, majd külföldre ment s 1688. jún. 6-tól Wittenbergben. 1693-tól Utrechtben gyarapította ismereteit, ez utóbbi helyen még ez évben orvosdoktori oklevelet szerezvén. Hazatérte után városi orvos, 1701-ben jegyző, 1702 decemberében tanácsnok, 1704 augusztusában polgármester, 1710 júniusában királybíró (szászok ispánja) lett Nagyszebenben. Ő vetett véget az erdélyi szászok között a boszorkánypereknek. Irodalmilag a jog- és orvostudomány, valamint a teológia terén működött. Cartesiusnak és Poiret-nek volt követője s pártolta a pietizmust is. – Egyházi irányú művei: Übung des wahren Christenthums… (Nagyszeben, 1706.) Kurzer und einfältiger Unterricht, wie man die heilige Schrift zu seiner wahren Erbauung lesen sollte. (Uo. 1707.) Davidische Harfen, oder: des heiligen… Davids mehriste Psalmen (Nagy részben saját fordítása). (Uo. 1707.) Nachfolgung Christi (Kempis Tamás után fordította és előszóval ellátta). (Uo. 1709.) Újra kiadta egy német tudósnak „Die Frage: was fehlet mir noch? Matth. XIX. v. 20. beantwortet…” c. munkáját (1705.) és Erasmusnak „Precationes” c. művét (1720.).