Sztehlo András (Lajosfalva, 1816. júl. 10. -Bp. 1899. okt. 23.) ev. lelkész. Iskoláit Újverbászon (1826–1831.), Mezőberényben (1831–1832.), Selmecbányán (1832–1835.), Eperjesen (1835–1836.) és Pozsonyban (1836–1839.) végezte, ahonnan külföldre menvén, 1839. nov. 30-tól Jenában folytatta tanulmányait. Miután egy év múlva hazatért s egy évig otthon, egy évig Selmecbányán, egy évig Eperjesen →káplánkodott, 1844 elején Dobsinán, 1857 elején pedig Losoncon lett lelkész. A →nógrádi egyházmegye 1864 elején →főesperessé választotta, de már 1865-ben a budai egyház hívta meg lelkészéül. 1873 tavaszán lemondott e hivataláról. – Számos cikkét közölte a P. E. I. L. és a Protestantische Jahrbücher, a következő művei pedig külön jelentek meg: Predigt am 1.-sten Adventsonntage 1844. (Lőcse, 1845.) Húsvéthétfői beszéd… (Pest. 1859.) Vallástan. Vezérfonal… (Pest, 1861.) (1906-ig kilenc kiadást ért, a második „Ker. vallástan” címmel 1864-ben, a harmadiktól kezdve „Evangeliumi ker. vallástan” címmel: németül is napvilágot látott előbb „Leitfaden…” később „Christliche Religionslehre” címmel.) Christus und seine Kirche, oder: Was wollte er und was ist daraus geworden (Montanus álnévvel). (Budapest, 1874.) (Újra kiadta Kornél fia. 1929.) – valamint gr. Széchenyi István és gr. Teleki László emlékére tartott beszédei (Ugyancsak fia által kiadva a „Kétszáznegyven esztendő…” c. műben).