Szepesváraljai rendkívüli törvényszék, a hírhedt →Bársony György szepesi prépost, címzetes nagyváradi püspök elnöklete alatt a pozsonyinak a mintájára összeült, lengyel és magyar tagokból álló „vegyes bíróság”, melynek munkáját az tette szükségessé, hogy a Lengyelországnak elzálogosított tizenhárom város lelkészeit nem engedte el a lengyel főhatóság a pozsonyi →delegatum judicium elé. Az ezek és ideiglenesen városaikban megtelepedett lelkészek elleni vádak elbírálása végett 1574. ápr. 24-re az összes szepességi lelkészek meg voltak eléje idézve, s negyvenegyen meg is jelentek közülük. Ám azért ápr. 30-án valamennyit elítélte a törvényszék mint lázadót vagyonvesztésre és számkivetésre. A még megelőzőleg kivándorlásra kényszerített →Günther András később egy stralsundi prédikációjában támadást intézett társai ellen, bűneiket okolván a rájuk mért csapásokért. Erre aztán →Klesch Kristóf szállott síkra mellettük.