Szécsi (Gál) István (?, ? – Mád, 1706. febr.) ref. esperes. Sárospatakon tanult, 1658. márc. 7-én lépve a felsőbb osztályok elsőjébe. Miután I. Rákóczy Ferencnek mint reformátusnak utolsó magántanítója volt, →rektor lett Szatmáron, ahonnan külföldre menvén, 1662. aug. 28-án Groningenben, 1663. okt. 31-én Franekerben, 1664 szeptemberére Utrechtben iratkozott be az egyetemre. Közben 1663 nyarán ellátogatott Angliába is. Visszatérve hazájába, 1665-től ismét rektor volt Szatmáron, 1666-ban pedig lelkésszé választatott Szatmárnémetibe, 1675-ben Nagybányára. Egy év kivételével, mely alatt máshol lelkészkedett, 1685 tavaszáig működött itt, 1679-től →esperesi hivatalban is. Ekkor Mádra távozott lelkésznek, s idevaló pap korában 1689-ben esperessé választotta az →abaúj–tornai egyházmegye is. – Műve: De potestate clavium. (Utrecht, 1664.)