Soós Ferenc ifj. (Kolozsvár, 1705. v. 1706. – Kolozsvár, 1776. jún. 4.) ref. esperes, az előbbinek fia. Kolozsvárt tanult, míg →rektor lett Máramarosszigeten, 1730-ban töltvén be ezt a tisztet. Külföldön is járt s 1733. szept. 19-én a franekeri egyetemre iratkozott be. Visszajötte után már 1735-ben lelkész volt Boncidán, ahonnan 1742-ben Kolozsvárra választották meg. Itt 1760 tavaszán →esperessé tette a →kolozskalotai egyházmegye. – Művei: Jónak és gonosznak tudásának halálos fája (Gyászbeszéd Szathmári Pap Sándorné Ladányi Mária felett). (Kolozsvár, 1742.) Az evangeliumi talentumokkal… (Gyászbeszéd →Deáki Filep József felett, 1748.). (Uo. 1752.) Az Isten egész házában… (Gyászbeszéd →Szathmári Pap Zsigmond felett). (Uo. 1760.) – Gyászverset írta gr. Bánffy György halálára (1735.). Életrajzát és a róla szerzett gyászverseket „Minister evangelii…” (1776.) c. füzetbe foglalták egybe. – Nagybátyja volt Gyöngyösi Jánosnak.