Simko (Schimko) Vilmos Manó (Bánluzsány, 1791. máj. 6. – Pozsony, 1875. márc. 7.) ev. lelkész és tanár. Tanulását Zayugrócon kezdte s 1803-tól Győrött, 1806-tól Sopronban folytatta, hol 1812-ben teológiát végzett. Kétévi nevelősködés után 1814-ben külföldre látogatván el, ez évi okt. 10-től a jenai egyetemen gyarapította ismereteit. Miután 1815-től a morvaországi Wsetinben, 1818-tól az ugyanott levő Zauchtalban lelkészkedett, 1822-ben visszajött hazájába, s előbb Trencsénben, 1835 elején Pozsonyban lett szlovák-magyar lelkész s ez utóbbi helyen egyszersmind →teol. tanárságot is viselt. 1850-től 1860-ig →esperese volt a →pozsonyvárosi egyházmegyének. 1864-ben nyugalomba lépett. – Művei: A ker. vallás summája (szlovákul). (Szakolca, 1825.) Egy hivő szív áldozata (Verses imakönyv szlovákul). (Uo. 1826.) (II. kiad. 1854.) Házi buzgóság énekekben (szlovákul). (Uo. 1828.) Szent érzemények. (Pozsony, 1835.) (II. kiad. uo. 1843.) Egyházi unió… (Uo. 1842.) Prédikáció az új →énekeskönyv szükségességéről (szlovákul). (Uo. 1842.) Luther Márton halálának emléke (szlovákul). (Uo. 1846.) Gyakorlati hittan. (Uo. 1848.) Konfirmációi ajándék (szlovákul). (Uo. 1854.) Evangelisches Andachtsbuch in Gesängen. (Uo. 1861.) Van még néhány éneke a szlovák énekeskönyvben és írt egy üdvözlő verset br. Jeszenák Jánoshoz kerületi felügyelővé való beiktatásakor (1841.). –

Testvére volt S. Frigyes Dániel (1796–1864.), a bécsi prot. teol. fakultás tanára, ki értékes könyv-, érem-, és régiséggyűjteményét a pozsonyi ev. lyceumnak hagyta.

Irodalom: Falaky Károly: Emlékbeszéd S. V. felett (Pozsonyi értesítő, 1875.).