Becskeházi V. István (?, 1626. – ?, 1680. körül) ref. lelkész. Tanult Nagyváradon, ahol másokkal együtt ő is kitűnően vizsgázott a héber nyelvből s 1651 elején →seniorságot viselt. Majd külföldre ment és 1652. júl. 27-én Leidenben, 1654. márciusában Utrechtben, ugyanez évi okt. 14-én Franekerben lépett az egyetem hallgatói közé. Majd visszatért hazájába s 1655. május és 1656. június közt Kőrösszegre választatott lelkésszé. Legkésőbb 1671-ben Biharpüspökibe ment át az egyik papságra. 1678 nyarán még életben volt. A →tiszántúli egyházkerület ismét le akarván fordíttatni a bibliát, az ezzel megbízottak közé őt is felvette. – Műve: De voto. (Utrecht, 1654.) Respondensként szerepelt a „De perseverantia sanctorum” (1650.), a „De potentia scripturae” (1653.), a „De processione Spiritus Sancti a Patre et Filio” (1653.) és a „De causa salutis” (1653.) tartott vitákon. Üdvözlő verset írt héberül Székelyhidi Istvánhoz (1651.).