Romániai zsinatpresbyteri ev. egyházkerület, a Magyarországtól Romániához csatolt területnek Királyhágón inneni részében fekvő egyházak nagy többségéből, valamint az 1886 óta létező →brassói magyar ev. egyházmegyéből eredetileg „→erdélybánáti ág. h. ev. egyházkerület” gyanánt 1920. ápr. 11-én keletkezett és 1921. júl. 6-án és következő napjain zsinatot is tartott Kolozsvárt. E város ev. egyháza ugyanis több magyar ajkú erdélyi egyház társaságában hajlandóságot érzett a szász egyházkerületből való kiválásra és együtt egy kolozsvári magyar →egyházmegye szervezésére, de azért utoljára is nélkülük kellett megalakulnia az új kerületnek. Miután a kolozsvári zsinatot és az ott elfogadott egyházalkotmányt érvénytelennek mondta ki az államhatalom, egy, Hosszúfaluban 1922. szept. 27–28-án tartott zsinaton megint tárgyalni kellett az egyházalkotmányt, úgyszintén az alakulás kérdését is. Még ez utóbbira is csak 1926 végén kapták meg az engedélyt, mire 1927 elején püspökké Frint Lajos aradi →esperes-lelkészt, →felügyelővé pedig br. Ambrózy Andort választotta meg a kerület. Egyházainak száma, ami az eredeti kilátások szerint a tervbe vett kolozsvári egyházmegye nélkül is 33 lett volna, a közbeeső idő alatt 23-ra szállott le, úgyhogy egyházmegyéik beosztásán is kénytelenek voltak változtatni. A tervezett brassói, ötvárosi, aradi és bánsági egyházmegyék közül egyesíteniök kellett a két utóbbit. Azóta az újonnan keletkezett bukarestivel, valamint az oltszakadátival, halmágyival és kiskapusival szaporodott az egyházak száma, viszont 1940-ben kevés időre megapadt az ötvárosi egyházmegyét alkotókkal, melyek ideiglenesen visszakerültek Magyarországhoz. 1932-ben elhunyt felügyelőjének helyére 1933-ban Purgly Lászlót választotta az egyházkerület, melynek 1940-ben meghalt az első püspöke is. Helyét még abban az évben Argay György temesvári lelkész foglalta el.