Révész Imre ifj. (Pápa, 1889. jún. 30. – *Bp. 1967. febr. 27.) ref. püspök, az előbbinek unokája. Tanult Kassán, hol a gimnáziumot 1907-ben végezte a premontreieknél. A teológiát Kolozsvárt (1907–1910.) és Montaubanban (1910–1911.) hallgatta. Egyévi kassai →káplánkodás után 1912-ben teol. helyettes, 1913-ban rk. s miután ez év szeptemberében Sárospatakon teol. magántanári képesítést szerzett, rendes tanár lett Kolozsvárt az egyháztörténelmi tanszéken. 1916 januárjában ugyanott bölcsészetdoktorrá avatták. 1920 júniusában Debrecenbe ment lelkésznek, hol miután 1927-ben magántanárrá habilitálta az egyetem hittudományi kara, 1930-ban nyilvános tanárnak neveztetett ki, az egyháztörténelmi tanszékre. A →tiszántúli egyházkerületnek 1923-tól 1929-ig főjegyzője volt, 1928-től tanácsbírája, 1925-től 1928-ig →konventi, s az 1928-ban megnyílt →budapesti negyedik zsinat első ülésszakán zsinati rendes tagságot viselt. 1938-ban püspökké választotta a kerület, a debreceni egyház pedig ismét lelkésszé, tanári állásáról azonban csak 1941-ben lépett nyugalomba. 1949-ben lemondott a püspökségről s lelkészségről, és Budapestre költözött. – 1917-től választmányi tagja a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak, később a Magyar Történelmi Társulatnak is, 1935-től levelező, 1946-tól rendes tagja a Magyar Tud. Akadémiának és birtokosa a Corvin-koszorúnak, 1938 óta pedig a genevai egyetem teol. díszdoktora. – Széles körű irodalmi munkásságot fejtett ki. Szerkesztette a „Hit és élet”-et (1921–1923.), a →Debreceni Prot. Lapot (1926-l 33.), főmunkatársa volt a →Ref. Életnek (1934–1939.) és egyik társszerkesztője a →Prot. Szemlének (1924-től). – Művei: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában (Theol. Szaklap. 1912.). →Dévai Bíró Mátyás, az első magyar kálvinista. (Kolozsvár, 1913.) A tudományos egyháztörténetírás. (Uo. 1913.) A magyar protestantismus problémája. (Uo. 1914.) Az óegyház történetéből (Prot. Szle, 1914.). →Bethlen Gábor a kálvinista fejedelem (Uo. 1914.). A reformátorok izenete a háborús világhoz (Uo. 1914.). Dévai Bíró Mátyás tanításai. (Kolozsvár, 1915.) Bismarck keresztyénsége (Baumgarten után németből). (Budapest, 1915.) Diákmozgalom és egyház. (Kolozsvár, 1916.) →Bod Péter mint történetíró. (Uo. 1916.) Husz János és kora (Prot. Szle, 1916.). Magyar ref. egyházi irodalomtörténet (Álnévvel uo. 1917.). A lelkipásztor és a történelem („Jézus Krisztus jó vitéze” c. könyvben). (Kolozsvár, 1918.) jelszavak revisiója (Prot. Szle, 1918.). Egész elvek és féligazságok (Uo. 1918.). Vallásunk a történelemben („A mi vallásunk” c. könyvben.). (Kolozsvár, 1918.) Egyházi beszéd →Révész Kálmán kassai lelkészségének 25 éves jubilaeumán. (Kassa, 1918.) Ungarns evangelisk kristenhet och Kyrkens enhet (→Gedluy Henrikkel). (Stockholm-Upsala, 1919.) Akikre nem volt méltó a világ. (Kolozsvár, 1921.) A ker. egység (Négy prédikáció). (Debrecen, 1921.) Művészet és érzelem Kálvinnál és a kálvinizmusban (Doumergue után franciából). (Budapest, 1921.) Kálvin jelleme (Doumergue után franciából). (Uo. 1922.) A mai magyar kálvinizmus. (Uo. 1922.) A lelkipásztor dicsősége (Beköszöntő prédikáció Debrecen,). (Debrecen, 1922.) A magyar ref. egyház és az egyetemes keresztyénség (Hit és élet, 1922–23.). Az ige fénye (Beszédgyűjtemény). (Debrecen, 1923.) A keresztyénség története (Tankönyv). (Kolozsvár, 1923.) A magyar protestantismus története a keresztyénség egyetemes fejlődésének keretében (Tankönyv). (Uo. 1923.): (E kettő együtt III. átd. kiad. „Egyháztörténelem” c. alatt Debrecenben, 1936.) A hugenotta egyház. (Budapest, 1924.) A magyarországi protestantismus tudományos történetírása. (Debrecen, 1924.) Régi magyar imádkozók és imádságaik (Prot. Szle, 1924.). A magyarországi protestántizmus történelme (Tankönyvének tudományos jellegűvé átdolgozása). (Budapest, 1925.) A debreceni egyház múltjának némely tanulságai. (Debrecen, 1925.) Harcok három fronton. (Uo. 1925.) A keresztyénség története élet- és jellemrajzokban (Tankönyv). (Uo. 1925.) (III. kiad. uo. 1930.) Egyháztörténelem (Tankönyv). (Uo. 1926.) →Révész Imre élete (Név n.). (Uo. 1926.) Mennyei nászdal (Esketési beszédek). (Uo. 1926.) Mohács és a reformáció. (Tahitótfalu, 1926.) Mit köszönhetek én az evangéliumi ker. diákmozgalomnak? (Budapest, 1926.) Hungarian protestantism (→Ravasz Lászlóval és →Kováts J. Istvánnal). (Uo. 1927.) A magyar protestantizmus egysége (Prot. Szle, 1928.). Biblia és hazafiság (Uo. 1928.). Krisztus és Antikrisztus (→Ozorai Imre és műve). (Debrecen, 1928.) Öntudatos hit (Káté). (Uo. 1929.) (II. kiad. uo. 1938.) Egyháztörténelem („A magyar történetírás új útjai” c. könyvben). (Budapest, 1931.) A reformáció. (Uo. 1931.) A történettudomány új útjai és a protestantizmus (Prot. Szle, 1931.). Zwingli arca (Uo. 1931.). Adalék a francia-magyar sorsközösséghez. (Debrecen, 1932.) Kálvin első támadója: →Draskovich György és Confutatiója. (Uo. 1933.) Bucer Márton és a magyar reformáció (Az előbbivel egy füzetben). A „kálvinista Róma”. (Uo. 1934.) Albert →Molnár de Szencz (Nouvelle Revue de Hongrie, 1934.). A debrecen-egervölgyi hitvallás és a Tridentinum. (Budapest, 1934.) Kálvin az 1564-i nagyenyedi zsinaton (A „Kecskeméthy-emlékkönyv”-ben). (Kolozsvár, 1934.) Szempontok a magyar „kálvinizmus” eredetének vizsgálatához (Sz. 1934.). Hungarian reformed christianity and calvinism (Evangelical Quarterly, 1934., németül: Reformierte Kirchenzeitung, 1935.). L'influence du calvinisme sur la réforme hongroise (Bulletin de la „Société de l'histoire du protestantisme français”, 1935.). A tegnap és a ma egyháza és egyházpolitikája (Prot. Szle, 1935.). Presbyteri rendszerű-e a magyar ref. egyház? (Debrecen, 1935.) →Melius és Kálvin (Részben a „Kálvin és a kálvinizmus” c. könyvben, részben Kolozsvár, 1936.). Az Institutio története (Bevezetés Kálvin e művének jubiláris magyar fordításához). (Budapest, 1936.) Debrecen lelki válsága 1561–1571. (Uo. 1936.). →Pokoly József emlékezete. (Debrecen, 1936.) Az egyház jelene és jövője (Barth két előadásával együtt). (Uo. 1937.) István király. (Budapest, 1937.) Melius igehirdetéséről (Meliusnak a kolosséi levélről irt munkája új kiadása előtt). (Uo. 1937.) →Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága (Sz. 1937.). A reformáció az erdélyi oláhok között. (Debrecen, 1938.) →Kazinczy és a „kálvinista Róma” (Prot. Szle, 1938.). Magyar ref. egyháztörténet (I. k.). (Debrecen, 1938.) Református történetszemlélet. (Budapest, 1941.) Reformáció és ellenreformáció. (Uo. 1941.) Egy fejezet a magyar ref. ébredés történetéből. (Debrecen, 1943.) A szatmárnémeti nemzeti zsinat az első magyar ref. ébredés. (Budapest, 1947.) Társadalmi és politikai eszmék a magyar puritanizmusban. (Uo. 1948.) Lamennais és a magyarok. (Uo. 1954.) – továbbá özv. Horváth Istvánné Kölcsey Eszter (1928.) felett tartott beszéde. – Veje →Váró Ferencnek.