Regis Márton (Nagybobróc, 1668. k. – ?, 1737. márc. 4.) ev. esperes. Árvasága miatt későn kezdte iskoláit. Tanult Liptószentivánon, Nagypalugyán, Késmárkon, Korponán és Körmöcbányán, ahonnan Fülekre hívták →rektornak. Innen külföldre látogatott el s 1705. júl. 18-tól a wittenbergi egyetemen gyarapította ismereteit. Hazajőve, 1708-tól rektor volt Radványban, míg 1710 elején lelkész lett Korponán. Hat hét múlva azonban visszatért Radványba s ott állás nélkül élt mindaddig, míg ugyanez évben már Rozsnyóra választották meg magyar papnak. 1711-ben elvétetvén templomuk, Berzétére szorult ki a rozsnyóiak vallási élete. Később →alesperessé tette a →gömöri egyházmegye s ezt a tisztet is vitte haláláig. – Műve: Pauli Emberi de praedestinatione et reprobatione sententia… ad purum Dei verbum examinata. (Wittenberg, 1707.) Üdvözlő verset írt Lycius Györgyhöz (1705.), Clement Jánoshoz (1706.), Blasius Jánoshoz (1706.), Thurzó Jánoshoz (magyarul, 1707.) és Wissnovski Mátyáshoz (1707.).