Rácz Károly (Sarkad, 1842. júl. 29. – Szapáryfalva, 1925. márc.) ref. lelkész. Sarkadon kezdte tanulását. Ezt 1855 tavaszától Békésen, 1857 őszétől Debrecenben folytatta, hol 1866-ra végezte a jogot és teológiát. Miután egy évig a bécsi prot. teol. fakultásnak volt hallgatója, 1867 őszén sarkadi káplántanító, 1868 tavaszán debreceni →káplán, 1869-ben albrechtsdorfi lelkész-tanító lett. Innen 1872 nyarán visszament Debrecenbe kollégiumi segédkönyvtárnoknak, majd 1873 elejétől lelkész volt Bánfalván, 1874 őszétől Ménesgyorokon, 1884-től Szapáryfalván. – Szerkesztette 1884-től 1915-ig a →„Szabad Egyház„-at, melyben igen sok dolgozata jelent meg, de máshova is írt. – Művei: Kis Káté (Kohlbrügge után). (Elberfeld, 1867.) Székfoglaló egyházi beszéd Sarkadon. (Debrecen, 1867.) Ünnepélyi egyházi beszéd a hitújítás 350. évnapján. (Uo. 1867.) Egyházi beszédek ünnepkövetek számára (→Gergely Károllyal és Gönczi Kálmánnal). (Debrecen, 1869.) Egy hivő szavai (Lamennais után ford.). (Uo. 1871.) →Sinai Miklós sajátkezű naptári jegyzetei (Révész Figyelmezője, 1873.). A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. (Sárospatak, 1874.) (II. bőv. kiad. 2 f. Lugos, 1889–99.) Beszéd új harang toronyba tételekor. (Sárospatak, 1874.) Mennyei lépcső (Prédikációk Kohlbrügge után ford. 3 k.). (Sárospatak, 1874–76.) Értesítvény a reformátusok ménesgyoroki gyülekezetéről. (Uo. 1875.) Kohlbrügge Frigyes Hermann emlékezete. (Debrecen, 1875.) Máté evangéliumának magyarázata. (Sárospatak, 1877.) A →zarándi egyházmegye története. (Arad, 1880.) Halotti ima Gellért Jánosné felett. (Uo. 1881.) Miért vagyok evangéliumi prot. keresztyén? (Stiller E. után ford.) (Debrecen, 1882.) A magyarhoni reformáció bölcselmi története. (Arad, 1883.) Úrasztalához készület. (Lugos, 1886.) (III. kiad. uo. 1900.) →Szegedi Kis István tiszántúli reformátorkodása 1538–1553. (Uo. 1891.) A →Heidelbergi Káté (Kohlbrügge után ford.). (Uo. 1891.) Kálvinnak és a genfi reformációnak történeti jelentősége (Merle d’Aubigné munkájának német fordítása után). (Arad, 1892.) Négy vendég egyházi beszéd. (Gyula, 1898.) Emlékezés →Sinai Miklósról (Szabad Egyház, 1901.). A magyar átokminta. (Budapest, 1904. Hollósvár, Lugos, 1905.) A protestantismus és a művészet. (Uo. 1906.)