Puritánusok Magyarországon sok pietista hajlandósággal és a presbyterianizmus meg independentizmus eszméinek követésével kapcsolatban indítottak mozgalmat. Ezt 1638-ban →Tolnai Dali János kezdeményezte több, szinte semmi szerepet nem játszó társával. Helyettük azonban idők folytán mások csatlakoztak hozzá teljes meggyőződésük latbavetésével. A tanügyi reformokkal is fellépő mozgalom terjedésének először Tolnainak sárospataki tanárságából való kizaklatásával, azután mind neki, mind társainak az elmozdításával iparkodtak útját állani. Ez utóbbi a szatmárnémeti nemzeti zsinaton, 1646 júniusában történt, de hiába, mert Tolnai már 1649-ben újból Sárospatakra került, s ott a →Lórántfy Zsuzsánna özvegy I. Rákóczy Györgyné hathatós támogatásával ő és a vele egyetértő →Medgyesi Pál sikereket is mutathatott fel kitartó és erélyes cselekvésük nyomán. A legfőbb siker az volt, hogy Erdélyben II. Rákóczy György fejedelemnek a többek között →Apáczai Cseri János ellen, Tiszántúl az →egyházkerület közzsinatának másokkal együtt →Kovásznai Péter ellen való szigorú fellépése sem bírta elérni azt az eredményt, hogy visszarettenjenek elveik elfogadásától a hozzájuk hajlók. Így következett be mozgalmuk nyomán már a század hatvanas éveiben nemcsak törekvéseiknek itt-ott megvalósulása, hanem az a helyzet is, hogy irányukat majdnem teljes biztonságban követhette akárki.

Irodalom: Szilágyi Benjámin István: Acta synodi nationalis hungaricae… (Magyar fordításban, de az eredetinél is csonkábban Sp. Füz. 1857.), Révész Imre: Adalék a magyar puritánok történetéhez (Uo. 1858.), Zoványi Jenő: Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez (M. Prot. Et. Adattár, 191 l.), Uő.: Puritánus mozgalmak a magyar ref. egyházban (1911.).