Pozsony vármegyei ev. egyházmegye, a →dunáninneni kerületben, kezdet óta megvolt s a Pozsony vármegyéből pár szomszéd vármegyebeli →egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek kivételével a vármegye területén fekvő szlovák és német egyházközségeket foglalta magában, de ide tartoztak már a 17. századtól a Moson vármegyei egyházak is, amelyeknek azonban állandóan külön →consenioruk volt. A XVII. század vége felé magában egyesítette az üldözések után is megmaradt bármily nyelvű ev. egyházakat, csakhogy ezek így is annyira csekély számmal voltak, hogy a dunáninneni kerület első korszakában két anyaegyházból s még a →türelmességi rendelet után egy évtized múlva is – habár viszont a →pozsonyvárosi egyházmegyének a mosoni egyházakkal együttes 1788-i kiválása után – csak nyolc anyaegyházból (tíz lelkésszel) állott az egész vármegyére kiterjedő egyházmegye. Eredeti alakjában egyébként a később csatlakozott magyar egyházak nélkül is legalább 13 anyaegyházat számlált. Az említett nyolc egyház lassanként 17-re szaporodott, ameddig Magyarországhoz tartozott az egyházmegye. Ezek közül három Modor város területén volt, viszont a nagyszombati és bazini egyház két-két lelkészt tartott. Az egyházmegyének legrégebbi ismert szabályzata 1612-ből való, de föltehető, hogy ezt megelőzte más. (Közölte Ribini: Memorabilia… I. k. 387. s köv. l.) – →Esperesei közül a következőkről tudunk: Lingelius Bálint nagyszombati l. 1576 táján, →Heuchelin Simon pozsonyi l. (1612.) 1621-ig, Stumpf János pozsonyi l. 1623–1632, →Wegelin Józsua pozsonyi l. 1635–1640, Heuchelin János György pozsonyi l. 1640–1654, Schmidt Dániel pozsonyi l. 1654–1660, →Puchner Tódor bazini l. 1660–1667, Titius Dávid pozsonyi l. 1667–1672, Vibeg János pozsonyi l. 1698-ig, egy ismeretlen után Weissbeck János Ferdinánd modori l. 1706–1713, Rabacher János András pozsonyi l. 1721–1744, →Bél Mátyás pozsonyi l. 1744–1749, újra egy ismeretlen után →Ribini János pozsonyi l. (1763.) 1788-ig, Jan Miklós modori l. (1793.), Richter András Jakab bazini német l. (1819.) (1821.), Krajcu János modori l. 1837–1854, Hollerung Károly (I.) modori l. 1860–1864, Lesko Mihály felsőszeli l. 1864–1879, Ritter Károly somorjai l. 1879-től (1890.), Hollerung Károly (II.) modori l. 1897–1912, Schleiffer Károly misérdi l. 1912–1915, Schönwiesner Kálmán szentgyörgyi l. 1915–1917, Daxer Henrik bazini l. 1917–1918, Jurkovics Vladimir modorkirályfai l. 1918–1923. Négy egyháza 1938-ban visszakerülvén Magyarországhoz, 1939–1941-ben a mosoniakkal együtt a moson-pozsonyi egyházmegyét alkotta, de némi vajúdás után 1942-ben önálló egyházmegye létesült belőlük, mely 1944-ben Matis István felsőszeli lelkészt választotta meg esperesének.