Pósaházi János (*Sárospatak, 1628. – Gyulafehérvár, 1686. máj. 3. v. 4.) ref. tanár, Sárospatakon tanult, hol 1650. ápr. 29-én lépett a felsőbb osztályok elsőjébe, s előbb →köztanitóságot, 1653 elején →seniorságot viselt. Még ez évben külföldre ment s augusztustól az utrechti egyetemen tanulmányozta a teológiát és bölcsészetet, mely utóbbiból 1655. jún. 19-én magisterséget szerzett. Miután néhány hónapot még a franekeri egyetemen töltött s Angliába is átrándult. hazajött, s 1657 nyarán tanár lett Sárospatakon. 1664-ben meghívták Szepsibe lelkésznek, de nem hagyta el tanári állását, mely pedig hovatovább küzdelmesebbé vált, számos írásbeli és szóbeli hitvitába kényszerülvén →Sámbárral és társaival szemben helytállani hitéért. Csakhogy a kollégiumnak →Báthory Zsófia által 1671. okt. 20-án történt elfoglalása után utoljára is távoznia kellett Sárospatakról. Az ifjúsággal és tanártársával, →Buzinkai Mihállyal együtt bujdosni indult, míg azután →Apafi fejedelem kérelmükre helyet jelölt ki nekik Gyulafehérvárt, mire 1672 elején ott telepedtek meg az elhagyott kollégiumi épületben. Itt is nagy buzgalommal működött úgy hivatalában, mint irodalmi téren. Vitázó képességét most már a coccejanusokon és cartesianusokon próbálta ki, akik ellen éppen olyan elkeseredetten küzdött, mint korábbi munkáiban a római katolikusok ellen. – Más tárgyú művek mellett a következő egyházi érdekűeket írta: De actionum humanarum libertate. (Utrecht, 1654.) De recta eruditionis comparandae ratione. (Sárospatak. 1657.) De principio philosophandi. (Uo. 1658.) De regulis philosophandi. (Uo. 1658.) De territorio philosophandi. (Uo. 1658.) De natura et existentia metaphysicae. (Uo. 1661.) De independente et dependente. (Uo. 1661.) Ars catholica vulgo Metaphysica. (Uo. 1662.) Pneumatologia. (Uo. 1662.) Egy Pozsonyból repült huholó bagolynak megmellyesztése (Janus Philalethus Hydropolitanus álnévvel). (Hely n. 1662.) (Syllogismus). (1664.) Rövid tudósítás a donsequentiákról a pataki jezsuita páterek manifestumára való felelettel együtt (Név n.). (Sárospatak, 1665.) Sámbárnak az három kérdéseire való summás választétel (Xenocosmus álnévvel). (Hely n. 1666.) (Állítólag még ebben az évben több kiadása jelent meg.) A három kérdésre való summás választételnek… megerősödése… (Hely n. 1666.) →Kis Imre nevű jezsuita páterrel való vetélkedése imez kérdésről: volt-e valaha, valaholott, valakinél Calvinus János előtt a mostani calvinisták vallása? (Hely n. 1666.) Tromf ki tromf. (Hely n. 1666.) Bensült veres kolop, avagy: Kis páternek vesztett peri (Név n.). (Hely n. 1666.) Nagyobb látatja a páter Kis vesztett perinek. (Hely n. 1667.) Görcsös bot amaz déceges fekete Bonasusnak a hátára… (Név n.). (Sárospatak, 1668.) Igazság istápja, avagy: Oly katechismusi tanítás, melyben a ker. ref. vallás… az ellen tusakodó fortélyos patvarkodások ellen (jelesben amelyeket a nagy Kalauzos könyv… előállatott) oltalmaztatik… (Uo. 1669.) Sermo panegyricus in obitum… Francisci Rhédei. (Uo. 1669.) Falsitas toti mundo detecta (Név n.). (Kolozsvár, 1672.) Sibelius Gáspárnak imádsági (Latinból ford.). (Uo. 1673.) Oratio… dicta occasione funeris… Stephani Bocskai („Szomorú halotti pompa” c. gyűjteményben). (Uo. 1674.) A… Bocskai-famíliának genealogiája. (Uo. 1674.) Syllabus assertionum… quibus neoterici quidam theologi et philosophi… scholas et ecclesias turbant… (Uo. 1685.) – Üdvözlő verset írt Püspöki Jánoshoz (1657.), Losonci Farkas Jánoshoz (1657.), Buzinkai Mihályhoz (1658.), Somosi Petkó Jánoshoz (1658.) és Eszéki Istvánhoz (1675.), valamint gyászverset a Rákóczy Zsigmond halálára (1652.). – Nagyapósa volt Csáji Mártonnak.

Irodalom: Kónya Imre: P. J. élete és működése (1912.), Zoványi Jenő: Szóbeli hitviták Sárospatakon és Kassán (Theol. Szle, 1934.), Uő.: A coccejanismus története (1890.) Uő.: Sámbár Mátyás és Kis Imre hitvitái… (Theol. Szle, 1925.), Uő.: Bársony György cáfolói (MKSz. 1931.), Makkai Ernő: P. J. élete és filozófiája (1942.).