Basilius István (Kolozsvár, 1525. táján. – ?Magyarköblös, 1592.) unit. lelkész. Kolozsvárt tanult, míg külföldre ment s 1549. júl. 22-én a wittenbergi, az 1550–51. tanév első felében a jenai egyetemre iratkozott be. Hazatérve, Kolozsvárt előbb →lectori, 1555 őszén pedig →rektori állást foglalt el. 1558 elején uo. magyar prédikátor lett, pár év múltán azonban eltávozott, talán már ekkor Rettegre, ahol 1566-ig lelkészkedett. Ettől fogva már mint unitárius ismét magyar prédikátorságot viselt Kolozsvárt, honnan 1569 őszén térítői körútra indult a Tiszántúlra. Itt a következő évben Belényesen vállalt lelkészséget, míg 1572-ben valahova más helyre ment. 1577-ben Tasnádon, 1583-ban Teremiben, 1587 tavaszát megelőzőleg Szentmihályfalván, azt követőleg Magyarköblösön volt lelkész. – Művei: Egynehány kérdések a keresztyéni igaz hitről. (Gyulafehérvár, 1568.) Az apostoli credónak rövid magyarázatja. (Uo. 1568.) Válasz →Czeglédi György és →Károlyi Péter ellene írt művére. (Uo. 1569.) Három „beszédből” álló mű a szentháromság kérdéséről. (1571.) Védelme a Dávid-ellenes unit. papok eljárásának. (1579.) Tíz szörnyűségek, melyek a Krisztus nem-imádásából keletkeznek. (1580.) Káté. (1583.) Themata sive propositiones pro defensione innovationis. (Kolozsvár, 1587.) Kéziratban is maradtak fenn művei.

Irodalom: Zoványi Jenő: A Basilius Istvánról szóló adatok igazi eredménye (Ker. Magvető, 1936.).