Pentapolitana confessio, az 1548. évi törvények alapján a többi közt a felvidéki öt szabad királyi városba kiküldött térítő bizottság részére a király akaratából készített hitvallás. I. Ferdinánd ugyanis az először benyújtott hitvallással, melyet Melanchthon „Loci…”-ja nyomán →Radácsi Mihály →esperes állított össze nem volt megelégedve, mire egy teljesen megfelelőnek a szerkesztésével →Stöckel Lénártot bízták meg. Így jött létre a királynak is megnyugvásával találkozó s az öt várost a további zaklatásoktól megmentő pentapolitana confessio határozott lutheri szellemben. A húsz cikkből álló hitvallás, mely később szélesebb körben is tartós tekintélyre tett szert, először Kassán 1613-ban látott napvilágot magyar (Az öt szabad városoknak… ker. tudományról és hitről való vallástétele), latin (Confessio christianae doctrinae quinque regiarum liberarumque civitatum) és német (Bekanntnus christlicher Lehr und Glaubens der fünf königlichen Freystadt) nyelven (újabb kiad. uo. 1634.). Ennek pontos utánnyomását adja →Bruckner Győző „A Confessio Augustana és magyarországi variánsai” c. értekezésének függelékéül („Emlékkönyv…” c. kiadványában, 1930.). Ellenben hiányos és megromlott a →Ribini János „Memorabilia…” és →Szlávik Mátyás „Die Reformation in Ungarn” c. műveikben közölt latin szöveg, valamint a Sp. Füz. 1866. évi folyamában →Kiss Kálmántól adott magyar szöveg. →Klanicza Márton is fölvette „Christiana seculi XVI. per Hungariam in religione tolerantia” c. munkájába.