Péchi Simon (Pécs, XVI. sz. harmadik negyede, – ?, 1642. k.) a szombatosság legkiválóbb alakja. Tanulmányait a kolozsvári unit. iskolában végezte, majd →rektor lett Székelyszenterzsébeten, hol megismerkedett →Eőssi Andrással és hitnézeteivel. Eőssi a fejedelmi udvarba juttatta az általa megkedvelt Péchit, kit azután hosszú ideig tartó külföldi utazásra küldött s még hazatérte előtt fiává fogadott és örökösévé tett. 1599-ben tért vissza a kitűnően képzett Péchi Erdélybe, hol megint az udvarnál vállalt hivatalt, többé-kevésbé tekintélyes szerepet játszván az egymást követő fejedelmek mellett, míg végre főkancellárjává tette →Bethlen Gábor. A hatalom magas polcán álló Péchi 1621 nyarán ismeretlen okból kegyvesztett lett, sőt el is záratta a fejedelem. 1624 novemberében szabadult ki börtönéből s egyetlen meghagyott jószágára, Székelyszenterzsébetre visszavonulva, tevékenyen munkálkodott a szombatosság érdekében. Ez aztán oly nagy elterjedést vett, hogy I. →Rákóczy György indíttatva érezte magát teljes eréllyel fellépni ellene. Péchi 1638 nyarán újra fogságba került, ezúttal hitéért, s csak 1639 májusában szabadult ki, miután áttért reformátusnak. – Nagyszabású, buzgó írói munkásságának termékei mind kéziratban maradtak, de újabban már kellő figyelemben részesülvén, napvilágot láttak a legfontosabbak: Péchi Simon psalteriuma (Sajtó alá rendezte →Szilády Áron). (Budapest, 1913.) Péchi Simon szombatos imádságoskönyve (Sajtó alá rendezte Guttmann M. és Harmos S.). (Uo. 1914.)

Irodalom: Kőváry László: P. S. kancellár (Ker. Magvető, 1871.), Kohn Sámuel: A szombatosok, történetök, dogmatikájok és irodalmok, különös tekintettel P. S. főkancellár életére és munkáira (1890.)