BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Pázmány Péter (Nagyvárad, 1570. okt. 4. – Pozsony, 1637. márc. 19.) reformátusnak született róm. kat. érsek. Nagyváradon kezdte iskoláit. Azután Kolozsvárra a jezsuitákhoz ment tanulni, kik 1583-ban a róm. kat. vallásra térítették. 1587-ben belépvén rendjükbe, Bécsben bölcsészetet, Rómában teológiát hallgatott, míg 1597-ben Grácba rendelték, hol már a következő évben egyetemi tanárrá lett. 1601-ig bölcsészetet adott elő, miután pedig két évet vágsellyei rendházukban töltött, 1603-tól ugyancsak Grácban a teológiának volt a tanára. 1607-ben végleg visszatért hazájába, hol szerzetesi fogadalma alól fölmentetvén, 1616. ápr. 25-én turóci préposttá, szept. 28-án esztergomi érsekké nevezte ki II. Mátyás. Mint 1629 óta bíbornok halt meg. – A katolikus Beöthy Ákos szerint „a papi stréberség mintaképe”. Az →ellenreformációnak Magyarországon legbuzgóbb és legsikeresebb munkása volt, kit írói téren hitsorsosai közül egy se közelített meg sem minőség, sem mennyiség tekintetében. Az akkori idők valamennyi polémiájában részt vett néha még az akkori irodalmi ízlésből is kirívó hangú műveivel. A róm. kat. egyház uralomra jutását célzó alkotásai közül legfontosabb a Bécsben 1623-ban alapított Pazmanaeum és a Nagyszombatban 1635-ben létesített kétkarú egyetem, mely idővel az ország fővárosába helyeztetvén át, állami költségen az ország első tanintézetévé fejlődött. – Műveiből a maradandóbb értékűek igen sok kiadást értek, némelyik még a 18. 19. században is többször megjelent. Összes munkáinak egyöntetű teljes kiadása 1894-ben indult meg, külön sorozatban a latin nyelvűek, külön sorozatban a magyar nyelvűek. Ez utóbbiak közül vitairatai jobbára ephemer értékűek, leghíresebb a Bellarminus alapján kidolgozott óriási terjedelmű „Hodoegus vagy isteni igazságra vezérlő kalauz”, mely 1613-ban látott először napvilágot. Kiadott levelei is több kötetet tesznek ki.

Irodalom: Podhradszky József: P. P. élete (1836.), Frankl Vilmos: P. P. és kora (3 k., 1868–72.), Uő. Fraknói néven: P. P. (1886.), Jánosi János: P. P. (1883.), Kőhalmi József: P. P. életrajza (1884.), Huttkay Lipót: P. P. (1897.), Áldásy Antal: P. P. élete (1898.), Szilágyi Sándor: Rákóczy és P. (1870.), Pulszky Ágost: P. P. (1887.), Schwicker J. H.: Peter P. und seine Zeit (1888.).