Patay Pál (Báta, 1888. dec. 14. – *Bp. 1971. máj. 27.) ref. lelkész. A gimnáziumot Gyönkön és Nagykőrösön 1907-ben, a teológiát Budapesten 1911-ben végezte. Azután egy évig a glasgowi egyetemen hallgatott. 1912-től vallásoktató, 1929-től lelkész Budapesten. A budapesti egyetem bölcsészeti karán 1915-ben doktorságot szerzett, 1918 őszén szintén Budapesten teol. magántanári képesítést, 1928 júniusában pedig Debrecenben teol. doktorságot. – Művei: →Székács József. (Budapest, 1914.) Magyar prot. unió. (Uo. 1918.) A ker. egyház története. (Uo. 1924.) A keresztyénség története élet- és jellemrajzokban. (Uo. 1926.) Végvezekényi Baldácsy Antal báró élete és a →Baldácsy-alapítvány félszázados története. (Uo. 1926.) A 100 éves kálvintéri templom. (Uo. 1930.) A ref. keresztyén. (Uo. 1933.) Kálvin János valláspaedagogiája. (Debrecen, 1935.) →Pázmány és a kálvinizmus (Magyar Kálvinizmus, 1936.).