Bartholomaeides János László (Martonháza, 1787. jan. 10. – Ipolymagyari, 1862. máj. 15.) ev. lelkész, az előbbinek fia. Martonházán kezdte iskoláit. Tanult még Sajógömörben, 1801-től Lőcsén, 1803-tól Pozsonyban, hol 1805-ben végez-vén, két kerületben is letette a lelkészi vizsgálatot. 1806 tavaszán külföldre menvén, ez évi ápr. 21-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be. Onnan visszatérve, 1807 júliusában segédlelkész lett Martonházán, 1810-ben pedig lelkész Köviben. Azután Baradnán, majd Ratkósebesen, végül Ipolymagyarin lelkészkedett haláláig. – Művei: Memoriae Ungarorum, qui in alma quondam universitate Vitebergensi… studia… confirmarunt. (Pest, 1817.) Memoria Ladislai Bartholomaeides ecclesiae Ochtinensis verbi Dei ministri. (Uo. 1828.) Bartholomaeides, Prediger zu Uhorszka (Önéletrajz). (Rozsnyó, 1847.) Anhang zu meinem Lebenslaufe (Összesen tíz). (Besztercebánya, 1850–54.) (És egy „Appendix”, mely Balassagyarmaton 1857-ben jelent meg) – továbbá szlovákul gyászbeszédek Petrov Mária (1820.) és gr. Berchtold József (1840.) felett, emlékbeszéd I. Ferencről (1835.), prédikációk az ipolymagyari templom felavatásán (1840.), egy új énekeskönyv bevezetésekor (1844.), a templomszentelés hetedik évfordulóján (1846.), egy húsvétkor (1861., ez magyar fordításban is) és egy családi jubileum alkalmával (1861.).