Bartholomaeides (Eördögh) László (Klenóc, 1754, nov. 16. – Ochtina, 1825. ápr. 18.) ev. lelkész. Klenócon kezdte tanulását. 1768 januárjától Dobsinán, 1772-től Késmárkon tanult. Miután pár évet otthon töltött, 1779-től pedig Osgyánban tanítóskodott, külföldre ment s 1781. szept. 24-én a wittenbergi egyetemi hallgatók sorába lépett. 1783 tavaszán hazatérvén, előbb Ratkón tanító, 1784-ben Martonházán lelkész lett. 1822–24-ben →főesperesi tisztét is viselte a →gömöri egyházmegyének. – Művei közül egyháziak vagy egyházi vonatkozásúak: Néperkölcsök satyrikus leírása (Szlovákul). (Besztercebánya, 1784.) Káté az ev. ifjúság számára (Szlovákul). 1786. (Több kiadást ért.) Memorabilia provinciae Csetnek. (Besztercebánya, 1799.)… Gömöriensis comitatus notitia… (Lőcse, 1806–8.) Beszéd Szontágh Sámuel püspöki beiktatásakor (Szlovákul, 1808.) Gyászbeszéd Gyürky Dávid felett (Szlovákul). 1810. A kishonti huszitákról is írt egy tanulmányt, mely újból kinyomatott 1796.

Irodalom: Bartholomaeides János László: Memoria Ladislai Bartholomaeides ecclesiae Ochtinensis verbi Dei ministri (1828.).