Pap (Kovács) Gábor (Vilonya, 1827. szept. 10. – Komárom, 1895. nov. 2.) ref. püspök, az előbbinek fia. Nemesvámoson tanult egészen 1842-ig, amikor a gimnázium VI. osztályába Pápára ment s ott 1847-ben jogot végzett. Ekkor nevelőséget vállalt Bécsben, honnan 1848 novemberében megszökött és honvéd lett. A szabadságharc bukásakor kétszer is bezárták, de betegsége miatt kibocsátották. Magánúton elvégezvén a teológiát, 1851-től helyettes lelkész volt Balatonudvariban, 1852-ben lelkész lett Balatonarácson, 1854 novemberében Balatonudvariban, 1858 júliusában Litéren, 1864 júniusában Vörösberényben, azután Vilonyán, 1875-ben Ószőnyben, 1878 szeptemberében Komáromban. Eközben 1868 májusában a →veszprémi egyházmegye →esperesnek, 1873 tavaszán a →dunántúli egyházkerület főjegyzőnek, 1874 júniusában püspöknek választotta. 1875-től 1878-ig országgyűlési képviselőséget is viselt. A →Magyar Prot. Irodalmi Társulatnak kezdettől fogva választmányi tagja volt. – Irodalmi munkássága a szépirodalom és gyakorlati lelkészet mezejére terjed ki. Ez utóbbi körébe vágó művei részint egyes egyházi közlönyökben, részint a következő külön füzetekben vannak kiadva: Esperesi szózat a népiskolák ügyében. (Veszprém, 1870.) Gyászbeszéd és ima… Pap Ferenc… felett. (Uo. 1870.) (II. kiad. 1885.) Érdemkoszorú… Nagy Mihály →superintendens életének érdemvirágaiból… (Komárom, 1878.) Lelkészi székfoglaló beszéd… (Uo. 1879.) Lelkészszentelés alkalmával püspöki beszéd és ima. (Uo. 1880.) →Egyházkerületi gyűlés megnyitásakor templomi ima. (Uo. 1880.) Egy éneke fel volt véve a jelenlegi előtt használt →énekeskönyvbe.