Pálkövi (1848-ig Palkovics) Antal (Sajókaza, 1816. dec. 4. – ?Sárospatak, 1862. dec. 4.) ev. vallású ref. kollégiumi tanár. Tanulni kezdett Zsipen, a gimnázium alsó osztályait Sajógömörön, a felsőket Rozsnyón 1834-ben végezte. A teológiát 1838-ig Lőcsén hallgatta. Miután még jogász is volt Eperjesen, 1840-ben lelkész lett Sajókazán, 1843-ban tanár a sárospataki gimnáziumban. Részt vett a szabadságharcban, úgyszintén a →pátens elleni mozgalomban. – Egyházi vonatkozással a következő művei bírnak: Az emberi elme kifejlésének vázlata. (Sárospatak, 1844.) Az emberi mívelődés története (I. r.) (Uo. 1845.) Emlékbeszéd… gr. Teleki József végtiszteletére… (Uo. 1855.) Bocskay és a bécsi békekötés (Sp. Fűz. 1857.). Egyházi és világi főhatalom fölötti harc (Uo. 1857.). Pápaság és császárság (Uo. 1858.) A magyar szentegyház viszonya a római kúriához a reformációig (Uo. 1861.).