Páhy József (Csobád, 1887. jan. 21. – ?, 1939. szept.) ref. lelkész. Tanult Sárospatakon, hol 1906-ban végezte a gimnáziumot, 1910-ben a teológiát. Miután egy évig Zsolcán →káplánkodott, a berlini egyetemre ment, ahonnan 1912-ben hazajővén, újra káplán volt, míg aztán lelkésznek választották Magyarvalkóra, majd Kiskinizsre, ahonnan 1921-ben Hétre távozott hasonló állásba. 1919-ben Debrecenben teol. doktorságot, 1920-ban Pápán teol. magántanárságot szerzett. – Művei: A gyakorlati lelkigondozás alapvonalai. (Debrecen, 1917.) A ker. személyiség jelentősége a lelkigondozásban. (Miskolc, 1918.) A gyermekistentiszteletről. (Uo. 1921.)