Nadányi János (Körösladány, 1641. – Nagybajom, 1707. júl.) ref. lelkész. Tanult Nagyváradon, ahonnan 1656-ban külföldre menvén, ez évtől fogva Utrechtben időzött, míg 1659. aug. 29-én a leideni, azután valamelyik más, 1663. máj. 4-én ismét a leideni, 1664 novemberében a baseli egyetemnek lépett a hallgatói sorába. Hazájába mindjárt ezután visszatérve, 1666-ban tanárnak tette be Nagyenyedre rokona, →Apafi Mihály fejedelem. Ebben az állásában sehogy sem vált be, mégis csak 1678-ban tudott az iskola megszabadulni tőle, akkor is úgy, hogy egy kósza hírre ijedtében Magyarországra menekült. Itt Nagykállóban lett lelkész, de 1685 tavaszán eljövőben volt onnan. Úgy látszik, ekkor huzamosabb ideig nem kapott állást, míg aztán 1689 nyarán Vitkán lelkészkedett. 1694-ben innen is kitette az →egyházkerület, de reversalis mellett visszavette. Valamikor ezentúl a birtokaihoz közel levő Nagybajomban telepedett meg s ott is halt meg. – Egyházi érdekkel is bíró művei: Florus Hungaricus… (Amsterdam, 1663.) (Angolul is megjelent.) Oratio de augmentis scientiarum. (Nagyszeben, 1666.) Üdvözlő verset írt Borsáti Ferenchez (1656.), →Mártonfalvi Györgyhöz (1658.; kettőt, egyiket görögül), →Szendrei Ferenchez (1658.), →Keresztúri Bálinthoz (1658.), →Técsi J. Miklóshoz (1658.), Enyedi Gáspárhoz (1659.), →Tolnai F. Istvánhoz (1659.), →Jászberényi Pálhoz (1664.), →Komáromi Csipkés Györgyhöz (1671.), gyászverset a Szilágyi Márton halálára (1700.). A temetésén →Szikszai P. Sámuel által tartott búcsúztatót a Sp. Füz. (1858.) közölte.

Irodalom: Intő utasítás akadémiákra induló ifjú N. J. számára (Révész Figyelmezője, 1878.).