Mokos Gyula (Bucs, 1857. máj. 27. – Bp. 1931. okt. I.) ref. vallású tanár. A gimnáziumot 1867-től 1875-ig Pozsonyban, a teológiát 1875-től 1879-ig Budapesten végezte. Ekkor külföldre ment s egy szemesztert a heidelbergi, egyet a jenai egyetemen töltött. 1880 őszétől Kunszentmiklóson volt tanár, míg 1883-ban a pápai ref. tanítóképezdének lett igazgatója. Midőn ez az intézet megszűnt, Budapestre került mint hitoktató, majd 1892-ben az országos nőképző egyesület leánygimnáziumában talált alkalmazást. Már nyugalomban levén, halt meg. – Jelesen munkálkodott az egyháztörténet terén; számos idevágó dolgozata és közleménye jelent meg különböző egyházi közlönyökben és más folyóiratokban. Nagyobb dolgozatai e körből: A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájában működött publicus praeceptorok. (Pápa, 1889.) Magyarországi tanulók a jenai egyetemen. (Budapest, 1890.) A dunántúli ág. h. ev. egyház 1598-iki törvénykönyve. (Uo. 1892.) Adalékok a tiszántinneni ref. püspökök életéhez (Sp. Lapok. 1892.). A →hercegszőlősi kánonok más egyházi kánonokkal… (Budapest, 1901.) Íróink életéhez. (Uo. 1907.) A felföldi kánonok (Prot. Szle, 1912.). Kiadta továbbá →Tormássy Jánostól az „Adalékok a dunamelléki ref. püspökök életéhez” (Budapest, 1892.) c. művet.