Mitrovics Gyula ifj. (Sárospatak, 1871. jún. 29. – *Stuttgart, 1965. márc. 17.) ref. vallású egyetemi tanár, az előbbinek fia. Sárospatakon végezte a gimnáziumot 1889-ben. A budapesti egyetem bölcsészeti karán 1889–90-ben és 1891–93-ban volt hallgató, a közbeeső 1890–91. tanévből pedig az egyik szemesztert Bécsben, a másikat Berlinben töltötte. 1893 júniusában bölcsészetdoktorságot, 1917 tavaszán egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1893-ban helyettes, 1898-ban rendes tanár lett a sárospataki gimnáziumban, 1904-ben igazgató a miskolci felsőbb leányiskolában, 1909-ben tanár a debreceni bölcsészeti akadémián, 1914-ben főkönyvtárnok és internátusi igazgató ugyanott a kollégiumban, míg 1918-ban egyetemi nyilv. rendes tanárrá neveztetett ki. 1908-tól sokáig aljegyzője volt a →tiszáninneni egyházkerületnek. 1941-ben nyugalomba lépett, s Budapestre költözött, honnan 1945-ben sárospataki szőlőjébe vonult. – A következő művei és nagyobb dolgozatai egyházi érdekűek: Csenkeszfai Poóts András (Prot. Szle, 1890.). A bölcselet története (Schwegler után ford., a magyar bölcsészeti irodalom történetével kiegészítve). (Budapest, 1904.) Az isteneszme a lélektan egy pár tételének világánál. (Sárospatak, 1908.) Kálvinizmus és a művészetek (Db. Prot. Lap 1909.). A sárospataki főiskola jövője. (Debrecen, 1912.) →Apáczai Cseri János (Prot. Szle, 1925.). A magyar esztétikai irodalom története. (Budapest, 1928.) A neveléstudomány alapvonalai. (Uo. 1933.)

Irodalom: Zombor Zoltán: M. pedagogiai rendszere és a herbartinizmus (1937.).