Márton Gábor (Mándi) (Monoszló v. Balatonhenye. 1775. – Köveskál, 1848. jan. I.) ref. esperes. 1798-ig Pápán tanult s ekkor nevelőnek ment, majd tanár lett Csurgón. Itteni működése alatt kis kátét vagy valami más könyvet adott ki, melyet elkoboztatott egy királyi parancs. Előbb máshol, 1810-től Köveskálon lelkészkedett, s 1841-ben esperessé választotta a →veszprémi egyházmegye. – Az említett mellett még a következő egyházi irányú művei jelentek meg: Újesztendei ajándék… (Prédikáció). (Pápa, 1841.) Halotti beszéd… Nagy István… tetemei felett. (Uo. 1841.)