Maróthy György (Debrecen, 1715. – Debrecen, 1744. okt. 16.) ref. tanár. Debrecenben tanult, 1729. ápr. 29-én lépvén a felsőbb tanulók sorába. Már 1731-ben külföldre ment s előbb a zürichi, 1732. jún. 7-én a baseli egyetemre iratkozott be, de megfordult a berni és genovai egyetemen is. 1735-ben Németalföldet kereste föl s 1736. júl. 16-tól a groningeni egyetemen gyarapította ismereteit. Hospitált a többi holland egyetemeken is, míg aztán 1738 áprilisára hazatérve, ekkor tanár lett szülővárosa kollégiumában. A lángoló buzgalmú, ritka képzettségű ifjú tanár korszerű reformjaival szellemileg tökéletesen átalakította az iskolát, melynek fejlődése az ő korai halála után is sokáig az általa kijelölt irányban haladt. – „Opiniones” c. munkálata egész csomó egyházi és iskolai reformnak lett megindítója, s hatása kiterjedt a XVIII. századbeli összes ref. tanügyi viszonyokra. Írói munkássága szintén jelentékeny és többoldalú volt. – Egyházi művei. A szent históriának summája (Osterwald után németből ford.). (Debrecen. 1735.) (Addig is több kiadást ért, míg 1771-ben bővítve s kérdésekbe és feleletekbe szedve adta ki →Losonczi István, aki által 1773-ra Magyarország és Erdély földrajzával és történetével megpótolva „Hármas kis tükör” címmel páratlan népszerűségre tett szert és sok változtatással számtalanszor napvilágot látott. Eredeti alakjában szintén több kiadása volt ezentúl is.) Miscellanea (A respondenssége mellett „De synagoga libertinorum” tartott vita tárgyát tevő értekezés mellé csatolva 12 lapon). (Groningen, 1736.) A zsoltároknak négyes nótáik… a harmóniás… éneklésről való rövid tanítással együtt. (Debrecen, 1743.) – Üdvözlő verset írt →Zágoni Józsefhez (1733.). Kinyomatta 1740-ben a Minucius Felix „Octavius”-át. „A tudományoknak a keresztyének közti különböző viszontagságairól” tartott székfoglaló értekezését nem bocsátotta közre. A felette →Szilágyi Sámueltől tartott beszéd s halálára →Hatvani Istvántól írt gyászversek ellenben megjelentek. – Veje volt →Sződi Istvánnak, felesége. Sződi Katalin, az ő halála után Varjas Jánosné lett.

Irodalom: Sinka Sándor: A debreceni gimn. oktatásügy története 1848-ig (Értesítő, 1895.).