Makkai Sándor (Nagyenyeci, 1890. máj. 13. – Bp. 1951. júl. 19.) ref. tanár, Domokos fia. Nagyenyeden kezdett tanulni. A gimnáziumot 1908-ban Sepsiszentgyörgyön. a teológiát 1912-ben Kolozsvárt végezte, hol ekkor hitoktató lett. Ez évi decemberben bölcsészetdoktori oklevelet szerzett. 1917 tavaszán teol. magántanári képesítést, mindet ugyanott. Közben 1915-ben lelkészi állást foglalt el Vajdakamaráson, míg 1917-ben a gyakorlati teológia tanárának hívták a sárospataki akadémiára. A következő évben Kolozsvárra ment a rendszeres teológia tanszékére. 1922-ben főjegyzőjévé, 1926 áprilisában püspökévé választotta az →erdélyi egyházkerület, s mint ilyen, kolozsvári lelkész volt 1936-ig, amikor lemondott e hivatalairól és egyetemi tanárrá neveztetett ki Debrecenbe a gyakorlati teológia egyik tanszékére. 1938-ban elnökévé választotta a →Magyar Prot. Irodalmi Társaság, ugyanez évben zsinati póttaggá. 1940-ben tanácsbíróvá a tiszántúli egyházkerület. 1950-ben megszűnvén az egyetemen a hittudományi kar, akad. tanár lett. – Kiváló regényíró, kinek a következő egyházi érdekű művei vannak: Jézus (Bousset után németből ford.). (Kolozsvár. 1911.) Bevezetés a személyiség paedagogikájába. (Uo. 1912.) A nagy személyiségek nevelői jelentősége. (Uo. 1913.) Vallásos világkép és életfolytatás. (Besztercebánya, 1913.) A vallás lélektana (Prot. Szle. 1914.). A hit szeme (Uo. 1915.). A biblia. (Kolozsvár, 1915.) (II. átd. kiad. 1918.) A hit problémája. (Budapest, 1916.) A lelkipásztor és a philosophia (A „Jézus Krisztus jó vitéze” c. könyvben). (Kolozsvár, 1916.) A lelkipásztor gyakorlati munkássága (Uo.). A szekták keletkezésének okai. (Uo. 1917.) A vallás a protestantismusban (Prot. Szle. 1917.). A protestáns szellem (Prédikáció). (Sárospatak, 1918.) A kálvinizmus és a magyar lélek. (Uo. 1918.) A halál mysteriuma. (Budapest, 1918.) Az értelem és hit harca. (Uo. 1919.) A lélek élete és javai. (Kolozsvár, 1922.) A vallás az emberiség életében. (Torda, 1923.) A vallás lényege és értéke. (Uo. 1923.) Kegyelemből hit által (Tankönyv). (Kolozsvár, 1923.) Írd meg, amiket láttál. (Uo. 1923.) Maradj velem (Imakönyv →Imre Lajossal és →Tavaszy Sándorral). (Uo. 1924.) Az erdélyi ref. egyházi irodalom 1850-től napjainkig. (Uo. 1925.) Öntudatos kálvinizmus. (Budapest, 1925.) „Zörgessetek és megnyittatik nektek” (Kolozsvár, 1925.) Aratás. (Losonc, 1926.) Magyar fa sorsa. (Budapest, 1927.) Az elátkozott óriások (Előadások). (Kolozsvár, 1928.) A mi utunk (Prédikációk, előadások). (Uo. 1929.) A mi istentiszteletünk (Agenda). (Uo. 1929.) Egyedül (→Bethlen Gábor lelki arca). (Budapest, 1929.) Erdélyi ref. problémák. (Uo. 1931.) Magunk revisiója. (Kolozsvár, 1931.) Nem békességet… (Előadások). (Budapest, 1932.) Harc a szobor ellen (Tanulmányok). (Uo. 1933.) Küzdelem az örökségért. (Uo. 1935.) Erdélyi szemmel. (Kolozsvár, 1935.) Az élet kérdezett… (Uo. 1936.) Magyar nevelés, magyar műveltség. (Budapest, 1937.) Az egyház missziói munkája. (Uo. 1938.) A magyar reformátusság egyházi élete. (Debrecen, 1940.) Mi a missziói munka? (Theol. Szle, 1941.) →Ravasz László igehirdetői útja. (Budapest, 1941.) A tiszántúli ref. egyházkerület jövője. (Debrecen, 1942.) Poimenika. (Uo. 1948.) Egyetemes papság és gyülekezeti szolgálata lelkigondozásban (→Kun Béla-emlékkönyv, 1944.) – továbbá tizenhárom prédikáció az „Istennek nagyságos dolgai” (Kolozsvár, 1930.) c. gyűjteményben. – Sógora →Jancsó Sándornak.