Lipóczi Miklós (Lipóc, ? – ?, 1699. febr. 11.) ev. esperes. Tanult Muraszombatban, Kőszegen, Győrött és Kassán. Azután tanító lett Kassaújfaluban, egy évvel később diakonus Kassán, ahol szintén egy évig működött. Ekkor nevelőséget vállalt Thököly Miklós mellett, kit előbb Savnikon tanított, majd mentorként vele volt, midőn Sárospatakon, Lőcsén és Kassán iskolába járt, sőt még joggyakorlata idején is a Wesselényi nádor udvarában egy darabig. Maga is kitanulván a jogot, bécsi ügyvédje lett neveltje apjának, Thököly Zsigmondnak, majd 1657-ben lelkésznek ment Kendére, s 1662-ben →alesperesnek választotta a →sárosi egyházmegye. 1668-tól Osztópatakon lelkészkedett, 1672-ben pedig a bujdosó kurucokhoz csatlakozott papnak. Idővel aztán magának →Thököly Imrének lett tábori és udvari papja. 1682-ben Eperjesen foglalt el lelkészi állást, melyről 1687-ben elűzte Caraffa. 1693 februárjában mint Szentmihályfalva és Magyarjakabfalva papját tette meg esperesének a sárosi egyházmegye. – Műve: Jubilaeum ecclesiae ev. Cassoviensis, azaz: Lelki örömmel és vigasztalással teljes prédikáció… (Lőcse. 1682.) (Újra kiadta 1938-ban →Incze Gábor.)

Irodalom: Gömöry János: L. M. (Ev. Lap, 1931.)