Lázár János gr. (Segesvár, 1703. – Gyalakút, 1772. nov. 26.). ref. vallású főúr. Nagyenyeden is tanult. Már hivatalba volt, amikor külföldre ment, hol 1728. jan. 19-én a marburgi egyetemre iratkozott be. Hazatérte után folytatta hivatalos működését, mely lassanként főkormányszéki elnökségre emelte, közben 1733-ban báróságot, 1747-ben grófságot kapott. Erdély rendei kormányzónak is megválasztották, de Bécsben mást neveztek ki. – Előbb a marosvásárhelyi kollégiumnak, 1748-tól az →erdélyi egyházkerületnek volt egyik →főgondnoka, s ez utóbbi minőségében 1762-ben kimerítő jelentést készített az erdélyi kollégiumok állapotáról. Kiváló latin és magyar költő volt, aki emellett több irányú prózai műveivel is érdemeket szerzett. Egyházi jellegűek ezek közül: Oratio inauguralis de intellectus et voluntatis emendatione (→Rimaszombati Sámuel marosvásárhelyi tanár beiktatásakor). (Kolozsvár, 1735.) Okos teremtett állat avagy… Istenhez való felemelkedése az okos léleknek (Imakönyv). (Uo. 1745.) Innepnapokra való isteni dicséretek (franciából ford.). (Uo. 1760.) Gyászverseket írt a →Pápai Páriz Ferenc (1717.), édesanyja, Köleséri Sámuelné gr. Bethlen Judit (1720.), ifj. Köleséri Sámuel (1732.), Szigeti Gyula István (1740.), gr. →Teleki Mihály (1745.) és fia gr. Lázár Imre (1761.) halálára. Egy levelét 1735-ben közre bocsátotta Venema franekeri professzor, egy másikat, melyben a →Huszti András praedestinatio-ellenes művével foglalkozik, →Bod Péter örökített meg. Kéziratban is maradtak munkái. Mostohafia volt ifj. →Köleséri Sámuelnek.

Irodalom: Teleki Domokos gr.: Erdély három államférfia a 18. században (Bp. Szle, Új folyam X.), Lázár Miklós gr.: A gr. Lázár család (1858.), Barth Rezső: Gr. Lázár János élete és művei (1914.).