Kulifay Zsigmond (Nógrádverőce, 1796. márc. 20. – ?Kunhegyes, 1868. febr. 17.) ref. lelkész. Tanult Losoncon, majd Debrecenben, hol 1812-ben →subscribált s végül 1817–18-ban →köztanítói tisztet viselt. 1819 tavaszán →rektornak ment Mezőtúrra, ahonnan 1821 tavaszán Késmárkra, innen egy év múlva Bécsbe távozott. Majd 1823 elejétől Tiszaigaron helyettes lelkész volt, 1824 tavaszától Tiszaroffon nevelősködött, míg 1825 tavaszán lelkész lett Kunhegyesen. 1866 decemberében nyugalomba lépett. – Egyes prédikációi a →Fördős vállalataiban, a →Kolmár és →Lakatos prédikációinak nagyobbszabású bírálatai a Magyar Prot. Egyházi Irodalmi Ismertetések és Bírálatok (1855.) között, újszövetség-fordításából mutatványok a Kecskeméti Prot. Közlönyben (II. és III. f.) voltak közölve. Önállóan kiadott egyházi művei: Egyházi beszéd a honszeretetről. (Kecskemét, 1847.) Egyházi beszéd az emberi nem jövőjéről. (Uo. 1848.) Szertartási beszédek. (Uo. 1853.) Egyházi beszédei (2 k.). (Uo. 1854–55.) Belfegor és Honesta (Lafontaine után versben). (Uo. 1865.) Másfajta munkái is vannak.

Irodalom: Szentkuty Károly: K. Zs. (P. E. I. L. 1877.).