Kőrösi Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784. ápr. 4. – Dardzsiling, 1842. ápr. 11.) ref. vallású ázsiai utazó. 1799-től Nagyenyeden tanult és 1807-ben lépett a felsőbb osztályokba. Miután →köztanítóságot és →seniorságot is viselt, külföldre ment és 1815-ben a göttingeni egyetemre iratkozott be. 1818 őszén hazatérvén, előkészületeket tett ázsiai útjára, melynek céljául a magyar nemzet bölcsőjének felkutatását tűzte ki. 1819 novemberének végén indult el Nagyenyedről, s a török és perzsa birodalmon menve keresztül, az egész Indiát bejárta több ízben is. Az általa ismert tizenhat nyelv között elsajátítván a tibeti nyelvet is, elkészítette ennek első nyelvtanát meg szótárát (1834., facsimile kiadása 1939-ben jelent meg), amellett, hogy a hittérítők számára vallási könyveket fordított e nyelvre. Az angolok rendkívüli megbecsüléssel vették körül, s szerény életmódján kívül ez tette lehetővé, hogy tekintélyes alapítványokat tegyen úgy a nagyenyedi kollégium és a kézdivásárhelyi katonai iskola, mint a Magyar Tud. Akadémia javára. Ez utóbbi 1833-ban levelező tagjává s az „Asiatic Society” 1834-ben tiszteletbeli tagjává választotta, könyvtárnokául is alkalmazván. – Munkái közül egyházi érdekű: Szemelvények Buddha erkölcs- és vallástanából (Duka Tivadar által összegyűjtött, angolra is lefordított és életrajzzal ellátott „Dolgozatai” 176–323. lapján, 1885.). Br. Eötvös József és Toldy Ferenc tartott róla emlékbeszédet. Emlékére 1942-ben szobrot emeltek Marosvásárhelyen, Baktay Ervin pedig 1934-ben regényt írt róla. „Háromszéktől a Himalájáig” címmel.

Irodalom: Németh Gyula: K. Cs. S. célja (1935.), Maksay Albert: K. Cs. S. tibettudományi munkássága (1935.), Cholnoky Jenő: K. Cs. S. (1940.), Draskóczy: K. Cs. S. (1942.), Debreceni Sándor: K. Cs. S. csodálatos élete (1937.).