Köpeczi János (?, ? – Dés, 1748. okt.) ref. esperes, 1704-ben Kolozsvárt tanult, ahonnan külföldre ment s 1712. okt. 3-tól a franekeri egyetemen gyarapította ismereteit. Innen 1714 júniusában érkezett vissza hazájába, hol 1716-ban Felsőbányára, 1718-ban Désre választották lelkésznek. A →déli egyházmegyének előbb jegyzői, 1743 áprilisától pedig →esperesi tisztét vitte. – Művei: Orvosolhatatlan gonosz (Gyászbeszéd Keczeli Istvánné Korda Borbála felett). (Kolozsvár, 1728.) Istennel járó Noé (Gyászbeszéd Váradi Zsigmond felett). (Uo. 1730.) Szomorú halotti prédikáció (Gr. Wass Lászlóné gr. Bethlen Júlia felett). (Uo. 1731.) Szomorú halotti prédikáció (Makrai Ferencné Alvinczi Krisztina felett). (Uo. 1733.) Szomorú halotti prédikáció (Br. Vitéz György felett). (Uo. 1734.) Halotti prédikáció br. Wesselényi István özvegye, gr. Bánffy Kata… felett. (Uo. 1734.) Két erős… eggyé lett szív… (Gyászbeszéd gr. Teleki Ádámné br. Wesselényi Zsuzsánna felett). (Uo. 1739.) Ama három igazak között… fényeskedő szent Dániel (Gyászbeszéd gr. Wass Dániel felett). (Uo. 1741.) Gyászverset írt a →Csepregi Turkovics Mihály halálára (1704.).