Könyves Tóth Mihály (Debrecen, 1809. nov. 30. – Debrecen, 1895. febr. 4.) ref. lelkész, az előbbinek atyja. Iskoláit a német nyelv kedvéért Kassán töltött rövid időn kívül szülővárosában végezte, hol azután →köztanítóságot viselt. Félévig tartó külföldi útjából hazatérve, 1836 májusában →káplán, novemberében pedig lelkész lett Debrecenben, előbb ispotályi, 1842 májusában belvárosi. A szabadságharc folyamán tartott hazafias beszédei miatt várfogságot szenvedett, melyből 1856 áprilisában kiszabadult ugyan, de lelkészi és tanári állást tilos volt elfoglalnia, miért is előbb mint egyházkerületi levéltárnok, meg a debreceni kollégium és egyházközség számvevője, 1859 tavaszától pedig mint a püspöki iroda vezetője működött. 1863-ban karcagi lelkésszé s még ez évben →heves–nagykunsági →esperessé választatott, míg 1871 júliusában újra Debrecenbe ment lelkésznek. Több ízben volt →konventi tag, s rövid ideig aljegyzője, majd 1883–84-ben tanácsbírája az →egyházkerületnek. – Mint fényes szónok és erélyes egyházkormányzó nagy hírnévre tett szert. Írói munkásságának javarésze az egyházi térre esett. Egyes cikkein és prédikációin kívül, melyek megfelelő közlönyökben jelentek meg, a következő dolgozatai vannak: Életképek a helv. hitv. tiszántúli kerületből (P. E. I. L., 1845., befejezetlen, név n.). Mi történt és mit kell tennünk? (Prédikáció) (Debrecen, 1848.) A ker. polgár szabadsága, egyenlősége, testvérisége (Prédikáció). (Uo. 1849.) Az apostoli kor története és jelleme (Egyházi Könyvtár, 1858.). Az apostoli korszak vértanúi (Uo. 1858.). A ker. egyház élete a három első században (Uo. 1858.). Történelmi előadás, minő viszonyban állanak az ún. partiumbeli eklézsiáink a tiszántúli superintendentiához (P. E. I. L., 1862.). A debreceni ref. egyház (Zelizy „Debrecen… egyetemes leírása” c. kiadványban). (Debrecen, 1882.) Prédikáció a debreceni Cegléd utcai templom felavatásán. (Uo. 1888.) – továbbá azok a gyászbeszédek, melyeket Kis Orbán Istvánné Simonfi Eszter (1837.), Madarász Dobrossy János (1839.), Miskolczy István (l 841.), Vámossy Károly (1845.), Lipcsey Gáborné Lipcsey Mária (1864.), és Kenéz Mihály (1864.) temetésén tartott.

Irodalom: Czelder Márton: K. T. M. (Figyelője, 1887.).