BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Könyves Tóth Kálmán (Debrecen, 1837. aug. 31. – Debrecen, 1924. júl. 16.) ref. lelkész. Jobbára Debrecenben tanult, kevés időt Szatmáron is töltvén e végett. A teológiát 1860-ban elvégezvén, egy évig a Szepességen időzött. Ezután külföldre látogatott el s 1861 őszén az utrechti egyetemre iratkozott be, míg 1862 őszén Párizsba, 1863 tavaszán Londonba ment. Hazatérte után még ez év őszén lelkész lett Kunszentmiklóson, 1866-ban Latházán, 1883-ban Debrecenben. A →tiszántúli egyházkerület 1884-ben tanácsbírájává választotta. – Az elbeszélő, ismeretterjesztő és egyházi irodalomban egyformán szorgalmas munkásságot fejtett ki. – Művei közül egyházi természetűek: Miért maradok a prot. egyház híve? (Pest, 1867.) Rokkant honvédek menháza (Prédikáció). (Debrecen, 1870.) Az Úr szolgájának szerelme (Prédikáció). (Uo. 1871.) Egyházi beszédek különféle alkalmakra. (Uo. 1871.) A reformáció története Magyarországon (Tankönyv). (Pest, 1872.) A koporsónál (Temetési imák). (Miskolc, 1877.) (II. kiad. Budapest, 1889.) Futkározó hamis atyafi. (Debrecen, 1880.) (Négy kiadást ért.) A hit temploma (Prédikációk Spurgeon nyomán). I–III. k. (Budapest, 1881–84.) (Új folyam I–III. k. uo. 1904–7.) Hazug próféták. (Uo. 1882.) A nazarénus Kósza Julis siralmai (Malmos Gazda álnévvel). (Uo. 1882.) Az Úr parancsára (Beköszöntő beszéd). (Debrecen, 1883.) Az Úr házában (Vasárnapi imák). (Budapest, 1896.) Istennek népe a magyar (Millenniumi prédikáció). (Debrecen, 1896.) Hálaadás a király ajándékáért (Ima). (Uo. 1897.) Az ötvenedik évforduló (Márc. 15-iki ima). (Uo. 1898.) Az Úrban munkálkodó asszonyok (Prédikáció). (Uo. 1898.) →Bocskay István, a magyar nemzet Nehémiása (Prédikáció). (Uo. 1906.) Prédikáció a debreceni egyház reformáció-ünnepén. (Uo. 1917.) – Úgyszintén az özv. Ács Gergelyné (1869.), Kovács Lajos (1875.), Miklóssy Mózes (1892.) és Szabó János (1902.) halálakor tartott beszédei. Vallásos költeményei is szép számmal vannak. Erkölcsnemesítő irányuknál és tartalmuknál fogva említésre méltók a következő művei is: Önsegély (2 k., 1873.), Jellem (2 k., 1874.), Takarékosság (1878.), Kötelesség (1882.), A tudomány vértanúi (1886.), A munka bajnokai (1887.), a négy első Smiles, a két utóbbi Tissendier nyomán. Némi egyházi vonatkozással bír „A gr. Degenfeld család története” (1893.) is. Egyik szerkesztője volt a „Kalászok az életnek kenyeréhez” (1893–94.) c. folyóiratnak.