Kováts János István (Kistelek, 1880. nov. 20. – *Bp. 1965. okt. 4.) Római katolikusnak született, reformátussá lett tanár. A középiskolának a budapesti belvárosi reáliskolában 1899-ben elvégzése és önkéntesi évének kiszolgálása után 1900-tól jogot hallgatott a budapesti egyetemen, melyen 1905-ben jogi doktorrá avatták. Áttérvén reformátusnak, 1904-ben a budapesti teol. Akadémiára iratkozott be, 1906-ban pedig Edinburghba ment tanulmányai folytatására. Egy év múlva visszatérvén, több helyen →káplánkodott, utoljára Budapesten, hol aztán 1910 elejétől hitoktató lelkész volt. Itteni működése alatt be volt iratkozva az egyetem bölcsészeti karára, melyen 1913 júniusában szintén doktorságot szerzett. Miután 1909-ben teol. magántanárrá képesíttetett, 1911 elejétől Szatmáron lelkészkedett, s ugyanakkor Bécsben teol. licentiatusságot nyert. 1914 elejétől rendes tanára volt a budapesti teol. akadémiának. 1918 őszétől 1919 márciusáig a prot. ügyek kormánybiztosa, 1920–22-ben nemzetgyűlési képviselő, 1920 májusától decemberéig államtitkár volt. A →dunamelléki egyházkerület 1916 őszén aljegyzővé, 1926-ban tanácsbíróvá, 1929-ben főjegyzővé, úgyszintén 1923-ban →konventi rendes, 1928-ban és 1939-ben zsinati rendes taggá választotta. 1945-ben nyugalomba lépve mindezekről lemondott, de zsinati tagnak újra megválasztották. – Az egyháztársadalmi életben is tevékenyen részt vett, s irodalmi téren hasonlóan szorgalmas munkásságot fejtett ki, miért is a →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1917-ben választmányi tagjai közé sorozta, a montpellier-i teol. fakultás pedig 1937-ben díszdoktorrá tette. A P. E. I. L.-nek 1909-től 1913-ig egyik főmunkatársa, 1914-től társszerkesztője volt, a →Kálvinista Szemlének 1932-ben felelős, 1933-ban főszerkesztői tisztét vitte. – Művei és nagyobb értekezései: A buddhismusé avagy a keresztyénségé a jövő? (Prot. Szle., 1907.) A Nirvána. (Pozsony, 1908.) Újabb törekvések Angliában a socialis tevékenység terén. (Budapest, 1908.) A „Ne temere” és a jus placeti. (Uo. 1908.) Az új genfi egyházalkotmány. (Uo. 1909.) A Servet-pör aktái (Ford.). (Uo. 1909.) L’église reformée Hongroise. (Uo. 1910.) Az evangélium és a socialismus (Thomas után franciából). (Uo. 1910.) Kálvin és Servet. (Pápa, 1912.) A buddhismus és a keresztyénség. (Pozsony, 1912.) Milyennek képzelik a halálontúli életet a különböző népek (Prot. Szle. 1916.). Nemzetnevelésünk. (Budapest, 1917.) Oszlopok Isten templomában (Prédikáció). (Nagybánya, 1917.) A reformáció és az újkor uralkodó eszméi (Prot. Szle., 1917.). A keresztyénség társadalmi erői a múltban (Uo. 1918.). Az elásott talentum (Prédikáció). (Budapest, 1918.) Mit tehetünk egyházunkért? (Uo. 1925.) Ref. iskoláink. (Uo. 1925.) Hungarian protestantism (→Ravasz Lászlóval és →Révész Imrével). (Uo. 1927.) Karcolatok az amerikai útról. (Uo. 1929.) Magyar reformátusok a nagyvilágban. (Uo. 1931.) Az oxfordi mozgalom garnigeli gyűlése. (Uo. 1933.) A keresztyénség és a társadalmi kérdések. (Uo. 1934.) Legyen békesség. (Uo. 1938.) Leitgedanken der Rechtsbildung der ungarischen ref. Kirche seit dem Weltkriege. (Halle, 1940.) A legközelebbi zsinatainkra váró teendők. (Budapest, 1941.) A lelkészképzés reformja. (Uo. 1941.) A tiszta ref. egyházalkotmány fontossága és irányelvei. (Debrecen, 1946.) A ref. egyházalkotmány alapvető kérdései. A reform-kérdések. (Budapest, 1948.) Szerkesztésében jelent meg: Kálvin-jubilaeumi emlékkönyv (B. →Pap Istvánnal, 1910.), Az edinburghi világmissziói conferentia (1910.), A presbyteri szövetség magyarországi útjának és gyűléseinek emlékkönyve (1912.), Az ORLE… belmissziói cursusának emlékkönyve (1912.), A presbyteri világszövetség aberdeeni zsinata (1914.). A Kálvin-szövetség… lelkészi conferentiájának emlékkönyve (1917.).