Kovásznai Tóth Sándor (Fintaháza, 1730. febr. 12. – Marosvásárhely, 1792. márc. 8.) ref. tanár. Marosvásárhelyen tanult, hol 1745-ben lépett a felsőbb osztályok elsőjébe és később →köztanítóságot viselt. Azután öt évig nevelősködött, majd 1760-ban külföldre indult s ott ezévi júl. 19-én a leideni egyetemre iratkozott be, melyen tovább időzött három évnél. 1763 végére hazatérvén, 1764 januárjában tanári állást foglalt el Marosvásárhelyen s azon működött haláláig. – Egyházi érdekű művei: Laudatio funebris memoriae… Emerici Lázár. (Nagyszeben, 1761.) Laudatio funebris… com. Lad. Teleki de Szék. (Kolozsvár, 1779.) Speculum parentis domo forisque optimi (Másik gyászbeszéd gr. Teleki László felett). (Kolozsvár, 1779.) Laudatio funebris Mariae Theresiae… (Nagyszeben, 1780.) Carmina exequialia… (Utrecht, 1782.) Oratio ad inaugurandum… novum auditorium in ill. gymnasio Vásárhelyensi… (Uo. 1784.) Többi művei közül „Cicerónak az emberek tisztéről és kötelességeiről” írt munkájának fordítása (1795.) bír még némi egyházi vonatkozással.

Irodalom: Koncz József: A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium története (1896.).