Kollár János (Mosóc, 1793. júl. 29. – Bécs, 1852. jan. 24.) ev. vallású egyetemi tanár. Miután Körmöcbányán, Besztercebányán és Pozsonyban tanult, külföldre ment s 1817. okt. 9-től a jenai egyetemre járt. Két év múlva hazatért s szlovák lelkész lett Pesten, előbb segéd, kevés idő elteltével helyettes, 1834-ben pedig rendes lelkészi minőségben. 1849-ben a szláv archeológia tanárává neveztetett ki a bécsi egyetemre. – A pánszláv eszmének irodalmi megalkotója és lankadatlan hévvel küzdő előharcosa volt, kinek munkássága a szlovák költészet terén sokkal jelentékenyebb, mint egyházi téren. Utóbbi irányú művei: Felhívás a konfirmáció alkalmával. (Pest, 1826.) Egyházi beszéd a húsvéti ünnepekre. (Uo. 1826.) Ker. leány képe (Prédikáció). (Uo. 1827.) (Németül is.) Miért születte az Úr az ő fiát a zsidók közül? (Karácsonyi prédikáció.) (Uo. 1830.) Oltári beszéd úrvacsora előtt. (Uo. 1830.) Egyházi beszédek (2 k.). (Pest, 1831. és Buda, 1844.) Hitmagyarázat leánykák számára. (Pest, 1832.) Hogyan gyarapítsuk ami ev. szláv egyházunkat? (Uo. 1833.) Beszéd →Szeberényi János superintendenssé avatásakor. (Buda, 1834.) Ájtatos körültekintés az ev. vallást szülő hazában (Prédikáció). (Uo. 1835.) Prédikáció a pesti egyház ötvenéves jubileumán. (Pest, 1837.) A vallásosság és nemzetiség mint testvérek (Név n.). (Uo. 1844.) (II. kiad. Rózsahegy, 1892.) A pesti szlovák egyház jóltevőinek emlékezete („Beszédek, versek, életrajzok” c. gyűjteményben). (Pest, 1845.) A közjó és általában a haza megsegítése (Prédikáció). (Uo. 1848.) Szemelvények énekeiből. (Prága, 1894.) – továbbá azok a gyászesetek alkalmából írt dolgozatai, melyeket Nemes Johanna (1830.), Bartholomaeides Pál (1834.), Hajnal Sámuel (1845.), Hwizdák Zsófia (1845.) és →Cleynmann Károly (1833.) halálakor tartott. E legutolsó gyászbeszéde kivételével, mely német nyelvű, az összes felsorolt művei szlovákul vannak írva.

Irodalom: Várnai Sándor: Jan Kollar mint pap, tudós és költő (Prot. Szle., 1893.), Murks M.: Jan Kollar (1896.), Bodiczky Mihály: K. J. élete (szlovákul, 1893.).