Klesch Kristóf (Igló, 1632. okt. 16. – Erfurt, 1706. febr. 20.) ev. lelkész, az előbbinek öccse. Iglón tanult. Felkeresvén a külföldet, 1647-ben a lipcsei, ugyanezévi jún. 5-én wittenbergi egyetem hallgatói közé lépett. Hazatérve 1654-ben Felkán diakónus, másfél év múlva Mateócon, 1661-ben Szepesszombaton lelkész, s később →egyházmegyei jegyző lett. A →gyásztized elején Lengyel-, majd Németországba menekült. Wittenbergben állapodott meg egyelőre, ahol 1674. okt. 15-én magisterré avatta az egyetem. Ekkor Jenába ment, hol 1678 őszén szintén beiratkozott az egyetemre. Prédikálás és írói működés volt ez időben a foglalkozása, míg 1680-ban Thennstüdtben, 1684-ben Erfurtban lelkészi álláshoz jutott. – Németországi hivataloskodását megelőzőleg írt egyházi művei: De ortu animae rationalis. (Wittenberg, 1653.) Aller Christen, absonderlich Lehrer Lebenskrone (Gyászbeszéd →Serpilius Sámuel felett). (Lőcse, 1661.) Porta nainitica… (Német prédikáció). (Wittenberg, 1674.) Redlicher und redender Reisegeführte eines aus Ungarn Vertriebenen. (Hely n. 1675.) Die… geistliche Dorn-Burg… (Prédikáció). (Jena. 1678.) Andüchtige Elend-Stimme (Prédikációs és énekes könyv). (Uo. 1679.) Der… evangelische Prediger. (Uo. 1679.) Succincta papisticae in 13 Scepusiacis Hungariae oppidis anno Sot. 1674. institutae deformationis enarratio. (Jena, 1679.) Valószínűleg ő a szerzője a →Günther András ellen írt „Vertheidigtes Gutes Gerüchte…” (Hely n. 1676.) c. iratnak is. Üdvözlő verseket írt bátyjához többször is (1649., 1653.), →Serpilius Jánoshoz (németül, 1652.), Neckel Dánielhez (1652.). →Löhner Kristófhoz (1653.), →Serpilius Sámuelhez (1653.), Vörös Györgyhöz (1654.), unokaöccséhez (1671.), Sartorius János Frigyeshez (1679.) és →Simonides Jánoshoz (1679.), gyászverset Mazarius Dániel halálára (1677.). Más alkalmi verseket is szerzett.