Király István (Sepsiszentgyörgyi) (Újtorda, 1789. febr. 21. – Székelykocsárd, 1857. szept. 27.) ref. lelkész. Nagyenyeden tanult, ahol →köztanítóságot is viselt. Majd külföldre ment s 1816-ban Göttingenben iratkozott be az egyetemre. Visszatérvén, 1821-től Újtordán, 1824-től Székelykocsárdon lelkészkedett. – Művei azok az alkalmi beszédek, melyeket Rimai Sámuelné Horvát Judit (1821.), Czikó Istvánné Baranyai Krisztina (1828.), Zámbó Sándor (1824.), →Marussi Mihály (1830.), Dindár Antalné Gyárfás Rozália (1830.), Fosztó Bálint (1830.), Fosztó Farkas (1832.), Fosztó Ferencné Kováts Katalin (1832.) Margitai Jonathánné Mezei Julianna (1832.), Dobolyi Zsigmondné Szántó Rozália (1832.), temetésén, valamint Zámbó Gáspár és Margitai Julianna esküvőjén (1822.), meg Zámbó Sándor keresztelésén elmondott.